A Chile és Bolívia között 1879 február 14-én kitört Csendes-óceáni- vagy salétromháborúba Peru a Bolíviával kötött kölcsönös védelmi szerződésének kötelezettségvállalásai miatt lépett be. A háború folyományaként Peru elvesztette területének egy részét, illetve Lima három évig chilei megszállás alá került.
A chilei-perui határvita döntően a Csendes-óceáni háborút lezáró békeszerződés két különböző értelmezésében gyökerezik. Míg Chile magáénak tekinti a két országot elválasztó határvonal mentén fekvő 38 000 négyzetkilométeres, halban gazdag tengersávot, addig Peru szerint a Santiago nem tartja tiszteletben azt a nemzetközi jog által biztosított 200 mérföldes sávot, amelyet Lima saját vizeinek tekint.
A chilei logika szerint a két országot elválasztó határ – két 1952-ben és 1954-ben aláírt nemzetközi szerződés értelmében – 182 méterre a tengerparttól kezdődik, ezen álláspontot azonban Peru konzekvensen elutasítja.
Peru még 2008-ban fordult keresetével a hágai Nemzetközi Bírósághoz, azonban azt mindkét ország előre bejelentette, hogy kötelező érvényűnek tekintik majd nemzetközi testület döntését.
„A jó döntés egyik fő tulajdonsága, hogy egyik fél igényeinek sem tesz eleget maradéktalanul” – emlékeztetett a Perui Katolikus Egyetem történésze, Nelson Manrique.
„A hágai bíróság most régi sebeket gyógyíthat mindkét nép lelkén, ám történelmi rivalizálás Chilével elkerülhetetlen, hiszen az évek során ez részévé vált a perui folklórnak” – folytatta Manrique.
A szakértők egyet értenek abban, hogy mindkét fél számára fontos, hogy lezáruljon közös történelmük e viszontagságos fejezete, hiszen mindkét ország részét képezi a Csendes-óceáni Szövetségnek, valamint mára szoros gazdasági szálak fűzik egymáshoz Perut és Chilét. Chilében mintegy 300 perui cég nem kevesebb, mint 13,6 milliárd dollárt fektetet be, még Chile 7 milliárd dolláros beruházásokkal van jelen Peruban, így a két ország kapcsolatainak egyengetése mindkét fél számára létfontosságú célkitűzés.
A chilei-perui határvitáról szólva Mario Vargas Llosa Nobel-díjas író kifejtette, hogy a békés rendezés például állhat minden területi vitát folytató latin-amerikai állam előtt.
Végül pedig a hágai Nemzetközi Bíróság döntését árgus szemekkel figyeli La Paz is, hiszen Bolívia az ominózus salétromháborúban vesztette a gazdasága számára létfontosságú csendes-óceáni kijáratát.
A tengeri kijárat kérdése a XIX. század óta sarkalatos pontja a bolíviai külpolitikának, olyannyira, hogy részben Arica kikötőjének visszaszerzésébe tört bele Hugo Banzer diktátor bicskája 1978-ban, ami nagyban hozzájárult a vezető későbbi bukásához is.
Evo Morales még 2013-ban jelentette be, hogy La Paz is a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordul a Chilével folytatott területi vitái megoldását keresve. Az egyre valószínűbb, Peru számára kedvező, mára várható hágai ítélet minden bizonnyal nem hajtja majd a bolíviai törekvések malmára a vizet, hiszen ha Lima megkapja Hágától amit akar, úgy az aricai kikötőt övező chilei területeket jó része perui kézbe kerülne, a bolíviai diplomácia pedig új stratégia után nézhet.