Hivatalos becslések szerint mintegy 65 ezren vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az Enrique Pena Nieto elnök által kezdeményezett reform ellen.
Az állami olajmonopólium megszüntetése az államfő reformprogramjának egyik kulcseleme. Nieto elnök azt reméli, hogy a külföldi cégek beruházásai révén lendületet kaphat a válságban lévő mexikói olajipar, ami hozzájárulhat a gazdasági növekedés felgyorsításához és a munkahelyteremtéshez.
A baloldali ellenzék ezzel szemben azzal vádolja a kormányt, hogy kiárusítja a legfontosabbnak tartott állami jövedelemforrást. Ebből kiindulva a reform megakadályozására eredménytelenül népszavazást követelt.
Az energiapolitika reformjának keretében külföldi cégek részt vehetnek olajlelőhelyek feltárásban és kiaknázásában a mexikói partoknál.
A mexikói olaj és gázipar évek óta forráshiánnyal és csökkenő kitermelési mutatókkal küszködik, olyannyira, hogy az ország kiaknázatlan természeti kincsei ellenére is részben az energia hordózók külföldi behozatalára szorul.Tény, hogy a mexikói állami olajvállalat irigylésre méltó termelési mutatói a kilencvenes évekbeli tündöklés után jócskán hanyatlásnak indultak. A 2006-ban az észak-amerikai piacra 1,7 millió hordó nyersolajat exportáló állami óriáscég kivitele az elmúlt hónapokra alig 900 000 hordóra csökkent.
A mexikóiak többsége szerint a szövetségi költségvetés 40%-át adó Pemex reformját a korrupció felszámolásával kellene kezdeni, amely az elmúlt évtizedek során több milliárd dollárral rövidítette meg az adófizetőket. Elég csak a Forbes magazin nemrégiben publikált listájára gondolnunk, amely a cég szakszervezeti mogulját a PRI színeiben politizáló és annak választási kampányát finanszírozó José Carlos Romero Deschamps-ot az első öt legkorruptabb mexikói közéleti személyiség nem éppen előkelő listájára helyezte.
A mexikói baloldal azt is kritizálta, hogy egy mexikói olajreform, elsősorban az Egyesült Államoknak, kedvezne. Az északi nagytestvér olajipara egyébként azért is helyzeti előnyben is van,mivel annak idején éppen a sűrű mexikói kőolaj finomítására tervezték és szállító infrastruktúrája is a déli partnertől érkező szállítmányok fogadására lett kiépítve.
Amennyiben a Pemex 80 milliárd hordónyi tartalékát az Egyesült Államokban és Kanadában finomítanák, úgy ezek az országok 2040-re napi 19 millió hordó olajat termelhetnének. Ha ehhez még hozzáadjuk az esetlegesen felfutó mexikói termelést, úgy harminc éven belül Észak-Amerika nemcsak hogy önellátóvá válhat, hanem még exportra is bőven marad a fekete aranyból.