Októberben, éves bázison, mindössze 1,7 százalékos volt az infláció Kínában. Ez csaknem két év óta a legjobb pénzromlási adat, 2010 januárjában volt legutóbb ilyen szerény mértékű az infláció. De emellett, októberben 9,6 százalékkal bővült az ipari termelés. És ami még biztatóbb az elemzőknek: 14,5 százalékkal nőtt a belső, kiskereskedelmi forgalom. Ezek az adatok kompenzálják a globális növekedési mutató eddigi folyamatos lanyhulása által keltett pesszimizmust. Az evidens, hogy a kínai exportban, amely sokáig a hatalmas ütemű növekedés motorja volt, belátható időn belül „nagy ugrás” nem várható. Amerika lassan tér magához, Európa meg egyáltalán nem, a japán piacot pedig a szigetvita miatti politikai feszültség szűkíti. Tehát a kínai gazdaság növekedésének forrása a belső kereslet lehet. És ez akkor növelhető kockázatmentesen, ha alacsony az infláció. A pénzromlás mértéke ugyanis „lét vagy nem lét” kérdése az alacsony jövedelmű kínai százmillióknak. Most amikor a világ a pártkongresszusra, a kínai politika csúcsain bekövetkező változásokra figyel, a gazdaságot objektív szempontok alapján monitorozó szakértők számára érdekesek a legfrissebb gazdasági adatok is. Ezek ugyanis azt sugallják, hogy a most hivatalba lépő új vezetés bátran folyamodhat a gazdaságot, a hitelezést élénkítő pénzügyi eszközökhöz, mert, legalábbis pillanatnyilag, az infláció és az ezzel együtt járó politikai instabilitás réme, nem fenyegeti Kínát. (BBC)