Magyar filmeseket vert át kínai szélhámos banda

Szomorú levelet kapott az Asiaport szerkesztősége. A küldőnek nem is az fáj a legjobban, hogy egy kínai társaság kicsalt belőle 2000 eurót, hanem az elszállt remények.

 

Az egész ú kezdődött, hogy „véletlenül” eljutott hozzájuk egy levél, amelyben egy kínai cég keres koprodukciós partnereket. Volt benne telefonszám, emlailcím, ahogy illik.

A magyar cég kicsit bizalmatlan volt, de hosszas levelezés kezdődött, amiben a kínaiak mindenről szívesen tájékoztatták őket.

Mindannyiunknak nagyon tetszett a projekt, alig vártuk a munkát, néhány szakértővel is felvettük már a kapcsolatot, úgy éreztük, ezzel a munkával szakmailag is olyan értéket tehetünk le az asztalra, ami nem csak nekünk, de az ország turizmusának is jót tehet. Bíztunk a sikerben, és egyre jobban bíztunk a baráti hangvételen levelező Guoan Li-ben is.

Miután sikeresen leegyeztettünk minden részletet, elkészítettük a szerződést, a gyártási naplót és kidolgoztuk a filmek tartalmát, meghívást kaptunk Zhengzhou-ba, szerződéskötésre. Ügyvezetőnk boldogan indult útnak, élvezte a Kínában töltött napokat, vendéglátói szívélyesek voltak, közös városnézésen vettek részt, együtt vacsoráztak. A szerződéskötést egy hosszabb egyeztető tárgyalás előzte meg, ahol minden részletet alaposan végigbeszéltek. Az aláírás előtt ügyvezetőnk még egyszer egyeztetett ügyvédünkkel, aki mindent rendben talált.

Szerződéskötéskor közös fotó készült a megrendelővel, szó esett a jövőbeni munkákról is, jó munkát kívánva még csak annyit kértek, hogy a felmerülő banki költségek és a közjegyzői díj felét, egészen pontosan 2000 Eurót fizessünk be egy hivatalos formanyomtatványon szereplő bankszámlaszámra. Ez meg is történt.

Az aláírt szerződéssel, finom kínai süteményekkel, csodás teákkal, tele élményekkel, fotókkal, új ismeretségekkel és egy friss barátságról szóló történetekkel még nagyobb izgalommal vártuk a munkát. Kíváncsiak voltuk, mit szóltak kínai partnereink a nekik küldött ajándékokhoz, ahhoz a szilvapálinkához, aszúhoz, kézi hímzéshez, amiket nagy gonddal válogattunk össze, még arra is figyelve, hogy az italok évjárata legalább egy nyolcast tartalmazzon, amiket aztán piros papírba csomagoltunk, arany szalaggal kötöttünk át.

Mindenki boldog volt, hazaérkezéskor az ügyvezetőt baráti hangvételű levelek, új facebook ismerősök várták, a tolmács lány, aki egyben kísérője is volt, ígért minden napra egy új kínai kifejezést, hogy mire legközelebb találkozunk kínaiul is válthassunk néhány szót.

A szerződés szerint 15 nap múlva lett volna esedékes az első részlet érkezése, a forgatókönyvírók díjazása. Ekkorra vártuk a rendezőt is Kínából, akinek az útlevelét, érkezésének időpontját átküldték emailen. Mi meghívó levelet küldtünk a vízumhoz, szállást foglaltunk Magyarországon, de Mr. Wang soha nem érkezett meg, mint ahogy a pénz sem.

A levelezések ritkultak, a tolmács lány jelezte egy magán levélben, hogy eljött a cégtől, mert az édesanyja azt szeretné, hogy rendes munkahelyen dolgozzon. Ez volt az első, ami szöget ütött a fejünkben. Rendes munkahelyen? Részletes keresésbe, nagy nyomozásba kezdtünk az interneten.

Csakhamar eljutottunk közel kétszáz hasonlóan járt filmeshez is, szerte a világban. Amerikában teljesen tönkrement kollégákra is leltünk, akik a munka reményében már csarnokot béreltek, eszközöket vásároltak, jócskán invesztáltak a nem létező megrendelésbe.

Számunkra nem az elvesztett pénz a legfájóbb, hisz az ember sokkal nagyobb dolgokat is veszíthet az életben az anyagiaknál. Nagyon megtetszett nekünk Zhengzhou, a shaolin templom, jó volt elmerülni a kínai kultúrában, etikettben, reméltük, hogy többször is visszatérhetünk oda, és őket is nagyon vártuk. Tervezgettük az együtt töltött időt, már azt is kitaláltuk milyen programokra visszük el őket, milyen ételeket kóstoltatunk meg velük. Ebben és a megismert, megkedvel emberekben csalódni, sokkal nagyobb pofon volt

A történet közel sem egyedi – igaz ezt a fajta csalást eddig elsősorban nyugat-afrikai bandák csinálták. Ők viszont – ha tudták – sokkal nagyobb összegeket szedtek ki az átvert külföldiekből. Rendszerint kiugrott bankárnak, vagy titokban sikkasztó minisztériumi alkalmazottnak adták ki magukat, és ahogy a kínaiak is, egy nagyobb összeg reményében kisebb előlegeket kértek tőlük. Az ilyen csalásokat általában nem nehéz kivédeni – fel kell venni a kapcsolatot egy jó helyismerettel rendelkező hazai céggel, amelyik fel tudja kutatni, le tudja informálni azt, aki partnernek ajánlkozik. Így jelentős anyagi veszteségtől, és komoly csalódástól tudja megóvni a gyanútlan magyar vállalkozót a külpiacokon.

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez