A Sanghaj közelében fekvő Hangcsou egyik külkerületében lakók hónapok óta rettegtek egy szellemtől. Azt mesélték, hogy az éjszaka közepén szörnyű panaszos sírást hallottak minden éjjel egy utcai nyilvános vécéből. Olyan hangosat, hogy többen felriadtak rá éjszaka. Aki pedig – valamiért – éjszaka ment volna vécére, az helyből elfutott. Hogy szellemről van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az üvöltés a Qingming ünnep óta tart – ez a Halottak Napja kínai megfelelője, ilyenkor látogatják meg a kínaiak őseik sírját, és úgy tartják, a szellemek ilyenkor bizony elszabadulhatnak. A környék idős lakói még egy történetre is emlékezni véltek, amely szerint évtizedekkel ezelőtt, amikor a nyilvános illemhely még igen rossz állapotban volt, egy gyerek egyszerűen elmerült a fekáliában, és megfulladt. Biztosak voltak benne, hogy az ő szelleme kísért.
Sen Hung (Shen Hong) körzeti megbízott végül úgy döntött, rendőrileg kivizsgálja az ügyet. Egy zseblámpával felszerelkezve az éjszaka közepén elment a budiba. És – lepődjünk meg – tényleg hallotta a panaszos sírást. Ami valóban a vécé mélyéről jött. Jobban megvizsgálva azonban az épületet rájött, hogy a budi hátsó fala igen vékony, és egy a köztisztasági vállalathoz tartozó iroda és szolgálati lakás van mögötte. Benyitott, és egy félig felöltözött negyvenes hölgyet talált ott. Kiderült, hogy ő okozta a zajt. Pontosabban a telefonja. Takarítónőként dolgozik a köztisztasági vállalatnál, és nagyon korán kell kelnie. Az ébresztő hangja pedig gyereksírás volt, mondván erre a hangra bármikor felébred, a budi akusztikája ezt erősítette fel. Valóban a halottak ünnepe idején költözött ebbe a lakásba, de mivel nem régóta él itt, barátai nincsenek a környéken, így a legendáról sem hallott. A közeg segítségével végül átállították a csengőhangot egy népszerű vidám slágerre.