600 ezer jent adtak a Törékeny című film rendezőjének, aki most vissza akarja adni ezt a körülbelül 1,5 millió forintot. Osaka városa ugyanis azt kérte a rendezőtől Ota Singotól, hogy vágja ki a túlságosan kínos jeleneteket. Például azt, hogy hosszú sorok kígyóznak munkáért, vagy szociális segélyért, avagy azt, hogy a kábítószer eléggé elterjedt a nyomornegyedben, ahol mintegy 25 ezer ember lakik.
Többségük öreg, egyedülálló férfi. Valaha volt munkájuk, de ma már nem kellenek sehol. Tengenek-lengenek, szociális segélyből élnek. Ez nem sok, de a minimális megélhetést garantálja. Kb. 70 ezer jen, vagyis 700 dollár, valamivel több mint 150 ezer forint. Egy éjszaka a hajléktalanszállón 800 jenbe, vagyis 8 dollárba kerül. Japán drága ország és igazán csak az számít embernek, aki dolgozik, illetve az asszony, aki gyermeket nevel. Aki valahogy kívül kerül a munka világán, azzal nem törődik senki.
Japán legnagyobb nyomornegyedét Kamagasakinak hívják és az ország második legnagyobb városában, Osakaban van. Nem messze attól a helytől, ahol az osakai filmfesztivált tartják. A térképen sehol sem szerepel. Hivatalosan a nyomornegyed nem létezik. A filmrendező viszont nem hajlandó kivágni a problémás részeket. Azt például, hogy az egyik kábítószerfüggő közli : eljátszotta a szociális segélyt, így már se kajára, se kábítószerre nincsen pénze.
A “nemlétező” nyomornegyedről készült film maga se létezik Japánban. Csak néhány filmklub mutatta be, a szélesebb közvélemény éppúgy nem tud róla, mint ahogy az ország legnagyobb nyomornegyedéről sem. A filmrendező nem adja fel. Indulni kíván a “nemlétező ” nyomornegyedről készült filmjével Cannesban, a Nemzetközi Filmfesztiválon.