47,500 dollárt fizetnek egy évre a kínai diákok. Ez lényegesen több, mint amennyit az amerikai szülőktől kérnek a katolikus középiskolák. A kínai diákoknak többet kell fizetni az egészségbiztosításért, ezenkívül róluk nem feltételezik, hogy munkát vállalnak a tanulás mellet, ahogy az Amerikában szokás. A kínai családok ezenkívül igényesek. Kényelmes egyszemélyes szobákat kívánnak és ennek megfelelő ellátást. A gazdag kínai famíliák nem sajnálják a pénz, ha egyszem gyerekük iskoláztatását kell biztosítani. Mindenképp arra törekszenek, hogy már középiskolás korban Amerikába, vagy Angliába kerüljön ki a gyerek, hogy angol nyelven tanulja a tárgyakat és az osztálytársai is világpolgárok legyenek.
De miért épp katolikus iskolákba kerül oly sok gazdag kínai fiú és lány? A vallás miatt? Egyáltalán nem. A kínaiak csak igen csekély mértékben érdeklődnek ez után. Döntő többségük ateista. A katolikus középiskolák viszont igen aktívak a toborzás terén Kínában. Nem viccből mondta Vaillancourt atya, hogy Bronxból jön a legtöbb diák, de a negyedik már Peking a listán. Az amerikai középiskolák nyomulnak Kínában, mert kell a pénz. Kínában sok szülő hajlandó négyszer-ötször annyit kifizetni dollárban, mint Amerikában.
Így aztán – hála a katolikus atyák buzgalmának- a kínai kommunista elit egyre több ifjú tagja nő fel katolikus középiskolákban Amerikában. Van-e aki áttér és katolikus lesz? Csekély számban, de előfordul. Megtéríti-e egy ilyen frissen katolizált lány a szüleit Kínában? Szinte kizárt. Kínában a karrierhez ugyanis még mindig nagyon kell a kommunista párt igazolványa. Ez pedig -pekingi értelmezés szerint- kizárja azt, hogy valaki a katolikus egyházat kövesse, még akkoris, ha egyszem gyermeke épp egy katolikus középiskola diákja az Egyesült Államokban.