Kína különleges igazgatású területén a beépíthető területek korlátozottságára hivatkozva az 1970-es évek óta nem osztanak ki új telkeket köztemetők számára. Utóbbiakban állandó sírhelyhez az egyházak tagjai juthatnak egy-egy hely “felszabadulásakor”, a temetőkben ugyanis az elhunytak csak hat évig nyugodhatnak, ezután kötelező jelleggel kihantolják őket és elégetik maradványaikat. A szabaddá vált helyeket kisorsolják, azok ugyanakkor még csak meg sem közelítik a keresletet, a halálozások száma átlagosan 40 ezret tesz ki évente.
A magántemetők szintén helyhiánnyal küzdenek, a sírhelyek ára így itt akár a 80 millió forintnyi összeget is meghaladhatják. A lakosok 90 százaléka már ma is a hamvasztást választja, bár ez is várakozással és komoly költséggel jár. Az állami hamvasztások ára átszámítva 670 ezer forintra rúghat, de akár öt évbe is telhet, mire az urnáknak helyet találnak, jelenleg 22 ezernél is több ember szerepel a várólistán. A magánhamvasztások ára az államiak akár három-ötszörösét is kitehetik, egy urnahelyért itt akár 220 millió forintnyi összeget is elkérhetnek.
A hiány Kína szárazföldi részén is jellemző: Sanghaj városa például kétezer jüannal (72 ezer forint) támogatja a hamvak tengerbe szórását választókat, a dél-kínai Kuangcsou hasonlóan pénzt ajánl a nem hagyományos temetési formáért. A kelet-kínai Vencsou városa ennél is tovább megy: az ingyenes hamvasztás mellett a havi átlagfizetés kétszeresét, 8 ezer jüant (300 ezer forint) ad a tengeri temetés mellett döntőknek.