Hívják bárminek – elveszettgyerek-póráz, heveder, kötél, vagy kantár – egy dolog biztos: senki sem tudja eldönteni, hogy ez gyalázat, vagy egy megfelelő nevelési eszköz.
Azok a japán lakosok, akik elítélik a gyermekpórázokat, nemtetszésüknek a japán fórumokon is szót adtak:
„Én magam sosem használtam, de láttam már más szülőket használni ezeket. Én nem tartom állatnak a gyerekemet.”
„Egyáltalán nem szép látvány, amikor látom a városban. Olyan, mintha a háziállatomat sétáltatnám.”
„A gyerekek nem állatok! Teljesen elég lenne, ha a szülő figyelne a gyermekére, folyamatosan a közelében maradna és fogná a kezét. Ez már szinte olyan, mint a gyermekbántalmazás.”
„A totyogómon használtam pórázt, amikor terhes voltam a második gyermekemmel. A hasam olyan nagyra nőtt, hogy nem tudtam volna a gyerekem után szaladni, ha veszélybe kerül. Mindettől eltekintve, minden teljesen rendben lesz, ha csak fogja a gyereke kezét.”
Sokak szinte rettegésben élnek, hogy ha kiviszik a gyermeküket az utcára, elrabolhatják őket, vagy megsérülhetnek. Állítják, hogy a póráz csökkenti ennek veszélyét.
„Nem tudunk mit tenni, ilyen időket élünk. Még ha az anya a gyermeke közelében is tartózkodik egy parkban, vannak emberek, akik kalapáccsal szaladgálnak és megölnek bárkit. Ilyen most a világ és ez rettenetes.”
„A legnagyobb veszély a gyermek számára nem a betegség, hanem egy előre nem látható baleset.”
Egy anya, aki pórázon tartva ment el a gyerekével egy szabadtéri fesztiválra, dicséretet kapott egy rendőrtiszttől, aki elmondta neki, hogy aznap sok gyermek tűnt el. Mások szerint a pórázt csak 1-3 éves kor között kellene használni, hozzátéve, hogy még akkor is hasznos, ha csak kis mértékben csökkenti egy baleset esélyét. Sokan azt nyilatkozták, hogy inkább nézzen ki a gyermekük úgy, mint egy háziállat, minthogy baleset áldozata legyen.
Úgy tűnik Japánban nincs megegyezés a gyermekpóráz használatát illetően. Vannak, akik nem tudnak kibékülni azzal, hogy milyen furcsán néz ki, mások pedig azon tűnődnek, hogy miért nem használják, amikor extra védelmet nyújt.
Ford:F.Eszter