Vlagyimir Putyin még tavaly szeptemberben elfogadta Teherán ajánlatát a 20 milliárd dollár értékű kereskedelmi szerződésről, de csak most írta alá a szerződést. Öt évre szól az olajat-árucikkekért szerződés, amely értelmében Irán adja a kőolajat, cserébe Oroszország pedig élelmiszert(gabonát és gyümölcsöket) és gépeket (vasút, mezőgazdasági gépek, teherautókat), valamint nyersanyagokat (vasat, de különböző fémötvözeteket is) ad a perzsa országnak. Ezenfelül a szerződés értelmében Moszkva részt vállal az iráni olajipari infrastruktúra fejlesztésében és új szénerőművek építésében.
Mind Moszkvában, mind Teheránban pozitívan fogadták a szerződést. A perzsa ország számára ez újabb piacot és bevételt jelent, miközben Oroszország számára mérsékli a nyugati szankciók következményeit. Ezenkívül Irán számára megoldást jelentene arra is, hogy mivel az elmúlt hónapokban egyre több kőolajat (már a 2 millió hordóhoz közelít per nap) termelt ki, de már néhány vevő kevesebbet vásárolt. Elsősorban Japán és India lényegesen csökkentette (100-220 ezer hordóval) az érdeklődését a perzsa energiahordozó iránt, s ezért fontos lenne, ha esetleg Oroszország átvenné a helyüket: Moszkva akár napi 500 ezer hordó kőolajat vásárolna.
Az Egyesült Államok megpróbálta megakadályozni az Oroszország és Irán közötti olajmemorandum aláírását, szankciókkal fenyegetve az Iszlám Köztársaságot. Washington szerint ugyanis ezzel a szerződéssel Oroszország veszélybe sodorta az iráni atomprogrammal kapcsolatos tárgyalásokat.