A török határ közelében, Aleppótól északra hat település került az Iszlám Állam kezére, és most folyik a harc a hetedikért. Az Asszad elnök ellen harcoló lázadó csoportok állnak szemben a dzsihádista csoporttal, meg részben egymással is. Az al-kaidás Nuszra Front harcosai, akik januárban csatlakoztak a mérsékelt és iszlámista fegyveres csoportokhoz az akkor még ISIS-nek nevezett Iszlám Állam ellen, most eddigi szövetségeseiket is támadják – jelentették megfigyelők. Az említett koalíció az év elején szorította ki az Iszlám Államot Aleppo tartomány nagy részéből. Most azonban a dzsihádisták újból előrenyomulnak, miközben Rakka tartományban megerősítették a helyzetüket, és előretörnek Irakban is. Aleppói térnyerésüket elősegítette az is, hogy az iszlámista Dawud Brigád szövetségre lépett velük.
Aleppo városa gyakorlatilag több mint két éve a frontvonalban áll. 2012 nyarán kezdődött érte a harc a Szabad Szíriai Hadsereg és a damaszkuszi rendszer fegyveres ereje között, azóta a város egyes részei a felkelők, míg más kerületei a kormányerők kezén vannak, de mindkét oldal szinte folyamatosan próbálja átírni a térképet. És közben megsemmisült a világörökségi Óváros, több százezren elmenekültek, és sokan meghaltak.
Aleppo a Washingtonban kiadott közel-keleti al Monitor tudósítása szerint ma a háború mindennapjainak szürreális képét mutatja. Az épületeket golyónyomok lyuggatták, aknavető ütötte sebek éktelenítik az utakat, és a kiégett autók, vérfoltos járdák is hozzátartoznak az utcaképhez. Az emberek közben sietnek a dolgukra, anélkül, hogy pillantást vetnének minderre: hozzátartozik az életükhöz. Ez maga az élet, a valóság most. Hogy mi volt a háború előtt, ma már nem számít: azoknak a szép, távoli napoknak az emléke már csak nosztalgia.
A főként keresztények lakta negyedekben, Azizeh-ben, Szirjánban, Szulajmanijában és Midanban sétálva még mindig lehet látni annak a két püspöknek a képét, akit tavaly raboltak el iszlámista militánsok. A plakátok ott vannak a kirakatokban, a falakon, még az autókon is. Az emberek nem feledkeztek meg róluk: az eset még mindig olyan fájdalmas és friss, mintha csak tegnap történt volna. A püspökök elrablása jelképes lett: a vallásközi kapcsolatok összeomlását jelezte a polgárháborútól szenvedő országban. És egy hosszú korszak végét, amelyben viszonylag békében és biztonságban éltek a keresztények Szíriában.
A félelem tapintható a városban. A levegőben lóg, bárhova megyünk – írja az al Monitor tudósítója. Mint egy ütős és kellemetlen parfüm. Látható az emberek szemében, az arcuk mély ráncaiban. Hallható a lépteik ritmusában, a beszélgetéseikben.
De most újfajta félelem lett úrrá a város ősi keresztény negyedeinek lakóin. A népirtás és az etnikai tisztogatás nagyon is reális fenyegetéssé vált, és ez kísérti a szíriai keresztények kollektív tudatát. A rettenetes sors, amely a határ túloldalán hittársaikat érte el az iraki Moszulban, rájuk is várhat. Az Iszlám Állam nem rejtegeti tömeggyilkosságait és a középkort idéző kegyetlenkedéseit, a lefejezéseket, a tömegsírokat. Ellenkezőleg: nyiltan ünnepli azokat. És a célkeresztben az etnikai és a vallási kisebbségek állnak. Ők meg mindkettőhöz tartoznak. Keresztények is, örmények is.
Juszefnek boltja van Szulajmanijában, abban a főként keresztények lakta városrészben, amely a lázadók szinte állandó ágyútüzében él, mióta 2012-ben a polgárháború kettéhasította a várost. A bátyja a szír hadseregben szolgál Damaszkuszban.
“Miért nem állítják meg a mérsékelt muszlimok a szélsőségeseket?” – kérdezi keserűen. “Több százezer tüntetőt láttunk az utcákon, akik a rendszer túlkapásai ellen tiltakoztak. Miért nem látjuk őket fellépni az Iszlám Állam ellen? De ami még rosszabb: látjuk, hogy sokan csatlakoznak hozzájuk. Sok száz iszlámista lázadó csoport van, de mind ugyanolyan: szélsőséges az ideológiájuk, és ellenünk irányul. Szerintem mindet, akárcsak az Iszlám Államot, támogatják a kormányellenes erők.”
A szíriai keresztények többnyire megpróbálták távol tartani magukat a polgárháborútól, de gyakran találják magukat a véres események közepén. Többször voltak már célpontok, Maalulában, Kasszabban és Jabrudban is. Vallási vezetőiket és apácáikat pedig nem egyszer rabolták el.
Egyre többen kérdezik, írja az al Monitor, hogy miért kell semlegesnek maradniuk egy konfliktusban, amely odáig fajult, hogy megsemmisüléssel fenyegeti a közösségüket. Sokan gondolják úgy, hogy fegyvert ragadni, legalább az önvédelemhez, bölcs választás, de mások szerint ez csak még rettenetesebb bűntényekre ragadtatná a legrosszabb ellenségeiket.
Nyugat-Aleppo annyi lakójához hasonlóan sok keresztény is elhagyta a várost, amikor az kettészakadt. Sokan soha nem térnek vissza. De míg máshol tömegesen vándorolnak ki a keresztények, Aleppóban a többség maradt. A közösség ragaszkodik ősi otthonához, és szerves része a város társadalmi, etnikai és vallási mozaikjának.
De Irak után nagy a félelem az etnikai tisztogatástól. George, egy autószerelő, akinek műhelye van Szulajmanijában, azt mondja: “A keresztények nem maradnak Aleppóban, ha a kormányerőket kiszorítják onnét. Lehet, hogy örökre eltűnnek. A takrifi dzsihádisták gondoskodni fognak erről. Az a tervük, hogy megtisztítják az országot mindenkitől, aki nem szunnita. Most a megfélemlítést és a propagandát vetik be, hogy még az érkezésük előtt távozásra bírják az embereket. Ezért csinálnak videókat a mocskos bűneikről. Hogy győzzenek, anélkül, hogy lőnének. Ilyen egyszerű. És amikor új területeket foglalnak el, felgyújtják a templomainkat és elkobozzák a vagyonunkat, a házainkat. A nyomunkat is el akarják törölni a mi földünkön. Milyen üzenetet terjesztenek? Miért akarják, hogy halálos fenyegetés hatására térjen át bárki is a vallásukra?”
George azzal vádolja a Nyugatot, hogy bűnrészes a keresztények elüldözésében a Közel-Keletről. “Miért nem indított Amerika katonai akciót, amikor az ISIS Rakkában vagy Moszulban a keresztényeket üldözte? Miért csak most lépett, amikor a jazidik kerültek célkeresztbe? Ez összeesküvés az összes keresztény eltüntetésére a Közel-Keletről, őrület, hogy a Nyugatnak ugyanazok a tervei velünk, mint a terroristáknak! Franciaország most befogadja az összes keresztényt Irakból, de ugyanakkor Maliba küldte a hadseregét, hogy harcoljon a terroristákkal. Csak Irakban és Maliban vannak terroristák, Szíriában meg forradalmárok?”
Sokan egyetértenek ezzel Aleppóban, politikai vonzalmaiktól függetlenül. A városban nem minden keresztény támogatja Asszad elnök rendszerét: valójában sokan nem teszik ezt, viszont legalább ilyen fontos, hogy hogy nem találtunk senkit, aki a lázadók oldalán állna.
Azt, hogy a minap másodszor is lőtték a Szír Katolikus Templomot, a szintén keresztények lakta városrész, Azizeh ikonikus épületét, sokan világos üzenetként értelmezik. “Nincs már szükség arra, hogy úgy tegyenek, mintha a felszabadítás és a szabadság volna a céljuk” – mondja Juszef. “Sikeresen adták ezt el a világnak, miközben fényes nappal valósítják meg a valódi törekvéseiket Szíriában.”