Mit látott egy amerikai meleg cionista zsidó orvos Gázában, a háborúban?

Adam Kawalek Los Angelesből utazott Gázába, hogy megpróbáljon könnyíteni a betegek és sebesültek szenvedésein. Adam Kawalek orvos. Meleg, zsidó és cionista. De a gázai élmény óta mást gondol az izraeli politikáról, mint előtte. Adam Kawalek történetéről a Daily Beast írt.

Ha ezentúl bárki azt kérdezi tőle, hogy mi volt a legőrültebb dolog, amit valaha is csinált, valószínűleg a 2014-es augusztusról beszél majd élete végéig. Arról, hogyan házasodott meg, vett fel új nevet, utazta át a fél világot, hogy az 50 napos háború közepén be tudjon surranni Gázába. És, ha mindez még nem elég, 

egy rövid hatásszünet után hozzátenné: mindezt annak ellenére csinálta, hogy cionista, zsidó és meleg.

Amikor Adam Kawalek, a los angelesi Cedars-Sinai gyógyító központ orvosa először jelentkezett önkéntesnek Gázába júliusban, az International Medic Corps (IMC) nevű jótékonysági szervezet vezetői inkább egy jó pszichiátert ajánlottak neki.

“Azt hitték, lökött vagyok” – mondta még az ENSZ védelme alatt álló szobájában Gáza városban. “De nekem tényleg ide kellett jönnöm. Semmilyen körülmények között nem fogadhattam el a nemleges választ.”

Az ok, ami miatt az IMC nem rohant Kawaleket Gázába küldeni, a férfi középső neve volt. Zvi. Ami héberül szarvast jelent, és zsidósabb név már nem is lehetne. Ilyen névvel az útlevelében nem juthat be Gázába – mondták neki. Ennél még arra is nagyobb az esélye, hogy egy ragyogó napon kétszer is belevág a villám.

“Azt mondták: ha tudok új útlevelet szerezni, olyant, amiben a középső nevem nem szerepel, akkor megfontolják, mit tehetnek.”

Barátai segítettek neki a megoldást megtalálni, Dianne Feinstein szenátor irodájából. Kawalek elvitte a barátját a Városházára és összeházasodtak. “Ez volt az egyetlen módja annak, hogy megváltoztassam a nevem anélkül, hogy ki kellene várnom egy hosszú folyamat végét. Meg persze azt is el akartam rendezni, hogy ő biztonságban lesz, bármi is történjék velem odaát.”

A középső név nélküli útlevéllel a kezében Kawalek már másnap felszállt egy Izraelbe tartó gépre. Onnét ment át Gázába. Senki más az újdonsült férjén kívül nem tudta, hogy hol volt, még a közvetlen családja sem. Gázában pedig az egyetlen ember, aki tisztában volt azzal, hogy ő zsidó, a biztonsági főnök volt, akit az IMC azért alkalmazott, hogy a teljes személyzetre vigyázzon. “Senki más nem tudta, hogy zsidó vagyok. Azt viszont még ő sem tudta, hogy meleg is.”

Kawalek már régóta cionista volt. Kanadában nőtt fel, Montreálban, félig vallásos családban. Kisfiúként jesivába járt. Mint annyi zsidó szerte a világon, mindig támogatta Izrael jogát az önvédelemre. De miután Gázába érkezett, másként kezdte látni a dolgokat. “Elkezdtem megkérdőjelezni Izrael erkölcsi fennhatóságát, és azt, hogy bármit is tesz, azt vakon el kell fogadnunk.”

Jóllehet még mindig cionistának tartja magát, úgy hiszi: Izraelt el kell számoltatni a gázai pusztítás miatt. “Gáza városban sebészi pontossággal romboltak. Nagyon precíz bombázásokat hajtottak végre szerintem. Tényleg úgy éreztem, hogy az Izraeli Védelmi Erők (IDF) jó munkát végeztek azoknak a szerkrezeteknek a megsemmisítésével, amelyekről úgy gondolták, hogy meg kell semmisíteniük őket, akár van rá okuk, akár nincs.”

A nagyobb baj, mondja Kawalek, a mezőgazdasági vidékeken volt, különösen azokon, amelyek közel esnek az izraeli határhoz. “A pusztítás, amit ott láttam, extrém volt. Izrael egész falvakat söpört el a Föld színéről, hogy szélesítse az ütközési zónát önmaga és az egész Gázai övezet között.”

Egyik nap Kawaleket egy óvodába vitték ezen a területen. Ahova az izraeliek egy oldalfal felrobbantásával jutottak be, és nem a bejáraton keresztül, hogy elkerüljék a robbanó csapdákat. “Alapvetően mindent elpusztítottak. És mindennek tetejében még emberi ürülék borított mindent.” Amelyben Kawalek észrevett egy levelet. Angolul írta valaki, a földön hányódott. “A gázai gyerekeknek” volt a címe. “Sajnáljuk a veszteségeket. Reméljük, egyszer egy jobb jövőn osztozunk mindannyian, aláírás: az Izraeli Védelmi erők katonái.” Kawalek elborzadt. “Csak arra tudtam gondolni, milyen embertelen és perverz lehet egy hadsereg, ha ilyesmit tud tenni egy óvodával. Képzeld el, hogy valaki megtámadja a tulajdonodat, és ilyen üzenettel kínoz.”

Miután utánajárt a dolognak, az IDF szóvivője azt mondta a Daily Beast-nek: nem tudja alátámasztani a történetet, de “az izraeli hadsereg nagy hangsúlyt helyez arra, hogy felkészítse a katonáit minden elképzelhető helyzetre, amivel harc közben vagy a civilekkel szembesülve találkozhatnak. A katonákat tájékoztatják a civilek és tulajdonaik tiszteletben tartásának fontosságáról, és megtiltják nekik, hogy másként viselkedjenek. Minden ezzel ellentétes körülményt kivizsgálnak, és ha helytelen viselkedést észlelnek, felelősségre vonják az érintett katonákat.”

A Gázában töltött 17 nap alatt Kawalek nem észlelte, hogy bárki is haragudna a Hamaszra, még akkor sem, ha a szervezet rakétái váltották ki az izraeli támadást. “Mindenki támogatni látszott őket. Nem tudom, hogy ezt úgy erőszakolták-e ki, vagy tényleg így érezték-e, de azoknak a gázaiaknak a többsége, akikkel találkoztam, a védelmezőjének tekintette a Hamaszt, és hitt benne, hogy az a legvégsőkig ki fog állni a palesztinok érdekei mellett.

Kawalek elismeri: volt egy pillanat, amikor tényleg reszketett az életéért. Augusztus 18-án, amikor az izraeli gépek a Hamasz katonai parancsnokának, Mohammed Deif-nek a házát bombázták, ami csak néhány tömbnyire állt attól a helytől, ahol ő volt. Érezte, hogy megmozdult a föld. “Körülbelül 25 másodpercig tartott. Arra emlékszem, azt gondoltam: mi a fenét keresek én itt?”

Kawalek már otthon, Los Angeles-ben arról beszél, hogy szerinte a gázaiak többsége azt szeretné, ha vége lenne a konfliktusnak. “Azt mondanám, 95 százalékuk csak a békére vár. A gázaiak többsége nem radikális.”

Gondolt-e rá, hogy azok az emberek, akiknek segíteni próbált, meg is ölhették volna, ha rájönnek, hogy meleg? Kawalek azt mondja: nem. “Nem várhatjuk el másoktól, hogy a magukénak tekintsék azokat a normákat, amelyeket mi is csak az utóbbi 50 évben fejlesztettünk ki. Nem hiszem, hogy az amerikaiak igazából azt állíthatnák, hogy nekik megvan a morális alapállásuk ebben a kérdésben. Ez képmutatás lenne.” A fiatal orvos örül, hogy újra hazai földön van, és nem kell rejtegetnie sem a vallását, sem a szexuális beállítottságát. “Annyi mindent garantáltnak veszünk. Boldog vagyok, hogy itthon vagyok.”

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez