November 9-én az ománi fővárosban, Maszkatban tartották az iráni atomprogrammal kapcsolatos háromoldalú megbeszéléseket. Ezeken részt vett John Kerry amerikai és Mohamed Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter, valamint az Európai Unió képviseletében Catherine Ashton, hogy megoldást találjanak az urándúsítással és a szankciók enyhítésével kapcsolatban. A cél egy széleskörű, átfogó egyezmény megszületése még a november 24-i határidő előtt.
Tehát korántsem kicsi a tét, a helyi média szerint is érezhető „az elfojtott feszültség és a Teheránra nehezedő nemzetközi nyomás”. Ezért aligha irigylésre méltó Omán helyzete, mivel a szultánság úgy döntött, hogy ő lesz a közvetítő a Nyugat és Irán között. Maszkatnak ugyanis nagy gyakorlata van a hintapolitikában, hisz évek óta sikeresen egyensúlyozik nemcsak Szaúd-Arábia és Irán, hanem az Egyesült Államok és Kína között is.
Azért, hogy kicsit enyhítse a feszültséget, Juszuf bin Alavi bin Abdalláh ománi külügyminiszter személyesen és kézfogással fogadta a külföldi diplomatákat. Ám miközben kezet fogott Catharine Ashton uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselővel, váratlanul arcon csókolta őt. A diplomataasszony pozitívan fogadta a nem várt gesztust. Zarif és Kerry – a képek alapján – szintén örültek az üdvözlő pusziknak és a helyi beszámolók megjegyzik, hogy ezután “egy kicsit feloldódott a légkör”.
A muszlim internetezők körében azonban szinte azonnal bírálatok és gúnyos megjegyzések céltáblájává vált a kép. Az irániak előhozták, hogy Iránban a minisztereknek nem ajánlatos kezet fogniuk egy politikusnővel, mert könnyen a gúny céltáblái lehetnek. Szerintük egy külügyminiszter “nem alázkodhat meg ennyire egy női politikusnak”, főleg egy iráni miniszter jelenlétében. Egy szaúdi lap – az al-Haját – internetes oldalának címlapjára rakta ki a képet, és több mint kétoldalas cikkben foglalkozik a „diplomáciai incidenssel”. Sőt, eléggé gúnyos hangnemben megjegyzi a szaúdi újságíró, hogy „Omán csak a szervező, de nem tagja a partinak, ezért a külügyminiszter csókkal próbál meg befurakodni a rendezvényre.” A Twitteren egy külön kezdeményezés is alakult, ahol bárki köszörülheti a nyelvét az arccsókot adó ománi kormánytagon.
Több se kellett az ománi internetezőknek, azonnal védelmükbe vették a minisztert. Szerintük igenis dicséretes a próbálkozása, amellyel egy harmincéves diplomáciai vitát akar megoldani Irán és az Egyesült Államok között. „ Ez az ember két ellenséget próbál meg közel hozni egymáshoz, mégpedig úgy, hogy sokkal meghittebb és barátságosabb légkört teremt “ – írta ki a Twiterre egy ománi felhasználó. Egy másik egyenesen megfenyegette a szomszédos országok internetezőit: „El a kezekkel a külügyminiszterünktől. Ő tényleg a közel-keleti békéért dolgozik, ellentétben veletek, szaúdiak és perzsák, akik csak szenvedést hoztok a régióra a szektás háborúitokkal.”
Az eset egyértelműen rámutatott arra, hogy Juszuf bin Alavi bin Abdalláh népszerűsége jelentősen megugrott tavaly óta. Az omániak, de még az olyan, nemzeti identitásukra és függetlenségükre büszke arab nemzetek, mint például a szírek és az egyiptomiak is nagyra tartják őt, Kábúsz bin Szaid al-Szaid szultánnal egyetemben, akik „mindent megtesznek a népük biztonsága és a közel-keleti béke érdekében.” Az ománi „különutasság” és semlegesség ott is megmutatkozott, amikor tavaly Omán nemet mondott a GCC (Öböl menti Együttműködési Tanács) szorosabb uniójára, ami egyértelműen Rijád befolyását növelte volna a régióban. Ezenfelül Maszkat már nem csak Irán és az Öböl-menti monarchiák között közvetít. Omán néhány hete ugyanis felszólította a környező országok szunnita vezetőit: azonnal rendezzék a viszonyukat Katarral.