Nelson Mandela vitathatatlanul Afrika emblematikus figurája. Világnagyság. Hős, aki életét adta volna népéért, a világ összes népéért, hiszen ő az Emberért harcolt. A dicsőség sosem érdekelte, erkölcsös maradt politikusként is. Az emberiség történelmében méltó helyet foglal el, azok közül a ritka emberek közül való, akik politikai géniusznak nevezhetők. Fogságban tartása 25 éve alatt is mindvégig megmaradt józan, mértékletes és éleslátó embernek. Olyan szivárványszínű nemzet létrehozásáról álmodott, ahol a tegnap ellenségei jól megférnek egymás mellett. Nagyságát annak is köszönheti, hogy sohasem érezte magát nélkülözhetetlennek. Első mandátuma lejártakor visszavonult és ezzel még magasabbra emelkedett. Ha országot nem is irányít, az emberek szívét bizonyára ő uralja. Az olyan államfők, akik alkotmánymódosításokkal érik el, hogy hatalomban maradhassanak és akik magukat “olyan messiásnak, akinek muszáj befejeznie amit elkezdett” aposztrofálják, lenne mit tanulniuk. Az apartheid utáni Dél-Afrika kihívásai sokkal összetettebbek, problémái lényegesebbek mint néhány autópálya vagy gát építése.
Mandela előtti nagy politikusok többek között Kwame Nkrumah, Gamal Abdel Nasser, II. Hasszán király, Leopold Sedar Senghor, Julius Nyerere. A béke Nobel-díj másik két dél-afrikai politikusa, Albert John Luthuli az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) akkori elnöke és Desmond Mpilo Tutu soha nem voltak hatalmon.
Forrás: Tudósítónktól (Rite M’voula az AHU kongói tudósítója)
Szerkesztette: Kiss Virág – AHU