A választás eredménye megmutatta az amerikaiak elégedetlenségét Barack Obama politikájával. Elsősorban nem a belpolitikáját ítélték kudarcnak, hanem a külpolitikai stratégiáját. Itt az Iszlám Állam nevű terrorista szervezetre kell gondolni, amely ellen Washington egy nyugati és arab országokból álló koalíciót hozott létre, miközben légicsapásokkal próbálja meg térdre kényszeríteni a dzsihadistákat. Azonban csak légierővel nem nyertek még háborút a történelemben, a „kalifátus” pedig – a kezdeti súlyos veszteségek után – egyszerűen csak taktikát változtatott, miközben a bombázások miatt nőt az elégedetlenség a szíriai „mérsékelt ellenzéknek” tartott oldalon. Ennek egyik legsúlyosabb következménye lett, hogy már nemcsak a rivális terrorista csoportból, hanem a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) nevű ernyőszervezetből is jó páran átálltak az Iszlám Állam oldalára.
Alighanem Obama is látta, hogy ez a fajta politika nem vezet eredményre, nem sikerült növelnie a népszerűségét belföldön azzal, hogy nem küldött katonákat Irakba. Obama magára vállalta a felelősséget pártja gyenge szereplése miatt. Értelmezése szerint a kormányzatnak nem sikerült megértetnie a közvéleménnyel, hogy mit kíván tenni és miért helyes az általa követett irányvonal. Ezen a téren javulást ígért, és személyi változásokat is kilátásba helyezett. A korábbi defenzív stratégiából átállt egy sokkal offenzívebbre: a múlt héten bejelentette, hogy újabb 1500 amerikai katonát küld Irakba. Az iráni atomprogram ügyében pedig szintén változás állt be: az optmista nyilatkozatok után az elnök is elismerte, hogy vannak „súlyos különbségek” Teherán és a nyugati hatalmak között, mivel a cél továbbra is az, hogy Irán ne fejleszthessen ki nukleáris fegyvert, amire Teheránnak ellenőrizhető garanciákat kell nyújtania.
Ezekkel a külpolitikai döntésekkel Obama üzenni szeretne a demokrata választóknak, de az kérdéses, hogy képes lesz-e kifogni a szelet a republikánusok vitorlájából. Az elégedetlenség Obama külpolitikájával szemben ugyanis évek óta erősödik, ami republikánus oldalról olyan bíráló és kritikus szenátorok pozíciójának javulását eredményezte, mint John McCain és Robert Menendez. Néhányuknak a hatalma és befolyása már eddig is növekedett, de november 4-e után valószínűleg olyan mértékben megerősödnek, hogy képesek lesznek közvetlenül is befolyásolni az Egyesült Államok külpolitikáját, főleg a Közel-Keleten. Az al-Monitor lap szerint az alábbi országokkal fenntartott kapcsolat esetében következhetnek be jelentős változások.
Elsősorban Szíria kapcsán lesznek jelentős változások, mivel John McCain, aki 2011 óta Bassár el-Aszad kemény bírálója, kerül a szövetségi felsőház katonai bizottságának élére, és minden bizonnyal szorgalmazni fogja, hogy amerikai szárazföldi erőket vezényeljenek Szíriába és Irakba az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harcba. Sőt McCain többször is kívánatosnak nevezte Aszad bukását és egy új vezetés hatalomra kerülését. A szír vezetés mintha látná az írást a falon: Damaszkusz egy nappal az amerikai félidős választás után az orosz légvédelmi rakéták szállításának felgyorsítását kérte Moszkvától. Valíd Moallem, a szíriai külügyminiszter ugyanis attól tart, hogy az Obamára nehezedő nyomás megváltoztatja a korábbi hozzáállását a szíriai válsághoz és Egyesült Államok légiereje a jövőben megtámadhatja a hadsereget. Azonban ezzel óhatatlanul is romlani fog a viszony Washington és Moszkva között. Az orosz vezetés szinte állandóan azt hangoztatta, hogy egy engedély nélküli légicsapás Szíriában, vagy amerikai katonák Szíriába való küldése, megsérti Szíria szuverenitását, amely ellen Moszkva azonnal és határozottan lépni fog.
A republikánusok győzelme jó hír volt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, mivel Obama elnöksége idején történelmi mélypontra esett az Egyesült Államok és Izrael kapcsolata. Az izraeli „Erős Szikla” gázai katonai hadművelet Washingtonban szintén komoly bírálatokat váltott ki és azzal járt, hogy az amerikai vezetés egy időre a fegyverszállítást felfüggesztette Izraelnek. Ezenfelül Washington rendszeresen bírálta az izraeli vezetést a palesztin békefolyamat megakasztásáért, a ciszjordániai építkezésekért és a palesztinoknak nyújtott segélyek feltartóztatásáért. Tovább rontotta a kapcsolatokat, amikor a múlt hónapban amerikai köztisztviselők „tyúkszarnak” nevezték Netanjahut. A republikánusok győzelmével azonban ismét javulhatnak az amerikai-izraeli kapcsolatok. Marco Rubio és Mark Kirk republikánus szenátorok már régóta ígérik, hogy törlik azt a 156 millió dolláros kölcsönt, amit a palesztin menekülteknek utalna a Fehér Ház.
A legérdekesebb változás az egyiptomi politikában állhat be. Patric Leahy szenátor, aki Abdel Fattah asz-Szíszi egyik legkeményebb bírálója, elvesztheti a pozícióját a külföldi segélyekkel foglalkozó bizottságban. Így Kairó hozzájutna ahhoz a segítséghez, amelynek folyósítását tavaly állította le az Obama-adminisztráció. Kétségtelen, hogy ezzel javulna Kairó és Washington viszonya, de az már egy másik kérdés, hogy ez mennyire “tudná megmenteni” az amerikai-egyiptomi kapcsolatokat, mivel asz-Szíszi az elmúlt egy évben szorosabbra fűzte kapcsolatát Oroszországgal.
Végül pedig az obamai közel-keleti politikai egyik legnagyobb eredményének tartott iráni atommegállapodás kerülne veszélybe. A republikánusokat komolyan bosszantja Obama Irán-barát politikája és valósággal kiverte a biztosítékot, amikor kiderült, hogy az amerikai elnök levelet írt Ali Khamenei iráni vezetőnek azzal kapcsolatban, hogy Washington és Teherán szorosabban működjön együtt az Iszlám Állam elleni harcban. A félidős választás után olyan republikánusok kerültek a szentásuba, mint Robert Menendez é Mark Kirk, akik már évek óta újabb szankciókat akarnak megszavazni Teherán ellen és leghangosabb bírálói az iráni nyitásnak. Ha nem sikerül november 24-ig megállapodni Iránnal, akkor „súlyosabb szankciók” bevezetését ígérték, s ehhez még 17 demokrata támogatását is megkapták.
Devin Nunes venné át a hírszerzési bizottságot, aki egyebek közt azt ígérte, „alaposan kivizsgálja, hogy Obama hogyan vette fel a kapcsolatokat Iránnal és tárgyalt Hasszán Roháni iráni elnökkel. Bob Corker, aki a szenátus külügyi bizottságának az elnöke lesz, pedig egyenesen azzal fenyegetett, hogy megvétózza az Obama-adminisztráció minden Irán elleni szankció enyhítésére szóló rendeletét, ha úgy ítéli meg, hogy Teherán „átveri az Egyesült Államokat és a nemzetközi közösséget.”
A kép forrása: Europress/AFP