„Úgysem érnek el semmit, legfeljebb ott hagynak ezer vagy még több halottat” ezzel a megdöbbentő kijelentéssel válaszolt január 14-én reggel Ben Ali a miniszterelnökének, aki a megelőző órák tuniszi eseményeiről számolt be telefonon. A tunéziaiak a főváros legnagyobb sugárútján gyülekeztek és követelték az államfő távozását. A tüntetések, akkor már egy hónapja tartottak az országban, reformokat, tiszta közéletet követeltek. A kormányfő elmondása szerint sokkos állapotba került a hallottak után, korábban elképzelhetetlennek tartotta, hogy Ben Ali képes lenne ezer vagy még több embert feláldozni, a rendért.
Mohammad Ghannouchi elvetette az erőszakot, helyette korrupcióellenes és a fejlődést segítő rendelkezések meghozatalát javasolta. Ben Ali erre annyit mondott csak, hogy majd később megbeszélik. Ghannouchi ekkor döntötte el, hogy inkább lemond, mert nem akart bűnrészes lenni egy vérfürdőben. Délután öt órakor kapta Ghannouchi a Ben Ali menekülését bejelentő telefonhívást. Egy magas rangú katonatiszt azt mondta neki: most a kezedben az ország, ha nem vállalod, itt vérfürdő lesz. Mohammed Ghannouchi végül este hétkor a televízióban jelentette be, hogy Ben Ali elmenekült. A tunéziai diktátor megbuktatásával elkezdődött az arab tavasz. Ben Ali-n kívül az emberek megbuktatták Hoszni Mubarak három évtizedes uralmát, és legyőzték Moammer Kadhafi négy évtizedes rezsimjét is.