Egy híres magyar Afrika- vadász nyomában

Egy híres magyar Afrika- vadász nyomában

Egy könyv díszeleg büszkén az asztalon, hirdetve szerzője Turi Zsolt szakértelmét és kutatásainak eredményét, ott, ahol megérdemelten a legjobb helyen van, dr. Nagy Endre afrikakutató egykori birtokán, Tanzániában.

(Kép forrása: Turi Zsolt gyűjtése nyomán)

A közigazgatásilag Komáromhoz tartozó Ószőny kicsiny településének szülötte dr. Nagy Endre, talán maga sem gondolta, hogy egyszer eljut Afrikába.  Élete sorsfordító események láncolata, mely talán arra volt hivatott, hogy a magyar emberek számára is eljuttasson egy darabot a fekete kontinensről.

(dr. Nagy Endre – Kép forrása: Turi Zsolt gyűjtése nyomán)

Gyerekkorában, rokona Kittenberger Kálmán csodálójaként, arról álmodott, hogy elutazhat Afrikába, és belőle is híres vadász lesz. Ez az álma később teljesült, de előtte számtalan megpróbáltatás és nem várt esemény változtatta meg az életét, időről – időre sorsszerűen és végérvényesen.

Emlékének fenntartására komáromi lakosként Turi Zsolt is sokat tett, s lett belőle helytörténészből, a család jóbarátja. Kutatásai során megelevenedik a múlt, feltárul Dr. Nagy Endre élete és munkássága, szenvedélye a nagyvadak iránt. A vele készített interjúból ismerhetem meg én is a híres tanzániai vadász életét.

(Turi Zsolt többszörösen kitüntetett pénzügyőr alezredes, a NAV – KEKI Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum szakértője, helytörténész középen dr. Nagy Endre unokájával Cardoso Hubertus Andreas balra és Csonki Zoltán Balatonedericsi Afrika Múzeum és Állatkert főmunkatársa jobbra – Kép forrása: Turi Zsolt gyűjtése nyomán)

Az Ószőnyben 1913-ban született Schwend András Endre, csak később apai nagyapja iránti tiszteletből vette fel a Nagy vezetéknevet. A jogi doktrína megszerzése után, már fiatalon a Magyar Királyi Honvédség kötelékében szolgált. Később csendőrként élte mindennapjait, bízva a rendszer igazában és abban, hogy hazájáért jó szolgálatot tehet. A háború vérzivataros időszakában 1944-ben szívének azonban nem tudott parancsolni, és feleségül vette Báró Hatvany Ferenc lányát, Alexandrát, aki zsidó származása miatt üldözött lett hazájában. Sorsát az ifjú férj sem kerülhette el: „1944-ben letartoztatták, zsidórejtegetés és tiltott házasságkötés vádjával. A börtönben hetekig szalmazsák szomszédja volt Rajk László is.” (Turi) Szabadulását követően 1945-ben kinevezték Hatvanban vadászati felügyelőnek, ahol az akkori politikai elit Rákosi Mátyás és Kádár János számára tartott méltán elhíresült vadászatokat. A feljelentéseknek azonban nem volt se vége – se hossza, és végül egy felmentéssel záruló pert követően, miután mindenét elvették, úgy döntött mennie kell.

(Kép forrása: MT. Meru Game Lodge – https://mtmerugamelodge.co.tz/history)

A hosszú, nincstelen menekülés alatt terhes feleségével és öt éves kislányával kilátástalan sorsa mégis egy jobb jövő felé vitte, bár ez akkor még elképzelhetetlen volt a számára. Németországi tartózkodásuk alatt ismerkedett meg Georg von Opel autógyárossal, aki felkérte egy állatkísérleti telep létrehozására a kronbergi állatkert területén. Ennek kapcsán utazott először Tanzániába, s végül ott telepedett le 1958-ban.

(dr. Nagy Endre útlevele – Kép forrása: Turi Zsolt gyűjtése nyomán)

Tanzániát látni, és megszeretni, egyazon pillanat. Így járt, ahogy a helyiek nevezték „Doktor Nagi” is. Elméjében felrémlett a régi kép, amikor a Balaton parton hallgatta híres rokona „Kitti” (Kittenberger Kálmán) történeteit és Tanzánia elbűvölte örökre, menthetetlenül. A Kilimandzsáró közelében a Meru hegy lábánál telepedett le, ahol lehetősége nyílt kialakítani egy olyan vadrezervátumot, ahová sok magyar vadászt és hírességet meginvitálhatott. Tanzániai háza menedékként szolgált nem csak az odalátogató emberek, de az állatok számára is.

(Kép forrása: MT. Meru Game Lodge – https://mtmerugamelodge.co.tz/history)

„1971-ben a Magyarországon megrendezett Vadászati Világkiállítás egyik ötletgazdája volt, Tanzánia pavilonjának vezetőjeként érkezett haza. 1973-ben Németországban lezárták a Hatvany-aktákat, kiderült, hogy apósa híres képtárának egy részét német katonai egységek szállítottak külföldre, a kártérítés jogossá vált számára is. 1986-ban közreműködésével a keszthelyi Festetics kastélyban megnyílt a Windisch-Graetz-gyűjtemény. Hazatelepült, és álma valóra vált, 1988. június elsején megnyílt a volt családi kúriában az Afrika Múzeum Balatonedericsen.” (Turi)

Belépve a balatonedericsi villamúzeumba, szembe jön velünk a múlt, egy sors, egy élet. Afrikából hozott gyűjteménye hűen tükrözi volt tulajdonosa tanzániai életét. 1994-ben bekövetkezett haláláig nagy becsben tartotta emlékeit, ezt követően második felesége Berecz Katalin gondozta tovább afrikai örökségét, mely feladatot ma már első házasságából született unokája, Sonja lát el.

(Kép forrása: Afrika Múzeum, Balatonederics – https://www.afrikamuzeum.hu/afrikamuzeum.php?lan=hu)

„Többször emlegette, milyen szép lenne, ha ott nyugodhatna a Serengetin. Szemben az afrikai istenek trónusával, a csillogó hósapkás Kilimandzsáróval. Tudom, ha hamvai nem jutnak el vágyott végső pihenőhelyére, nyugtalan vadászlelke ott fog bolyongani az afrikai tábortüzek körül, ahol éjszaka a sakál sikolt és az oroszlánok bömbölése dermeszti meg az emberek és békés növényevő állatok szívét.” (dr. Sáry Gyula megemlékezése – Forrás: Magyar Vadászlap – 1994. augusztus 2. III. évfolyam 8. szám 13. oldal)

A fehér vadász, ahogy Afrikában hívták, kettészakadt lélek volt, akinek otthona épp úgy volt Balatonederics, mint Tanzánia. Családja így hamvait kettéosztva helyezte el, hogy álmát beteljesítve mindkét helyen véső nyugalomra leljen.

Komárom számtalan lehetőséget tartogat mindenkinek, aki oda látogat. Az életben csakúgy, mint dr. Nagy Endre, néha csalódunk, néha felállunk, de az erődök városában, amikor leszáll az éj, egy gondolat jut csak az eszünkbe… mi lett volna ha… ha nem félünk belekezdeni valami újba.

Köszönettel Turi Zsoltnak és Komárom város segítőkész lakosainak.

(Visited 276 times, 8 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez