Egy Bamakós naplója- vigaszsvacsi a Chickandyban

Afrika,Szenegál- A fehéreknek órájuk, az afrikaiaknak pedig idejük van. Az Afrikai –Magyar Egyesület „bamakósa”, Szerbin Judit személyesen is meggyőződhetett a mondásban rejlő mély igazságról. A várakozás unalmáért kárpótlásul kapott egy remek vacsorát a Chickandyban.

 

 01.22

 

Fellélegezvén, hogy a határt milyen  hamar letudtuk, robogtunk Nouakchottba, gyors találka Szabó Andrással (A Budapest Bamako Atyjával) majd régi mauritán barátunkkal és utikalauzunkkal, Idomuval, aki rögvest ad két embert mellénk, akik elkísérnek a fővárosba, nehogy valami bajunk essen. Szokás  szerint későn érkeztünk meg a szállodába, gyors szobakulcsosztás, és a szokásos zuhan
ás az ágyba. Idomu barátunk reggel kilencre ígérte magát, addig legalább alszunk egy jót. 
01.23
Idomu szokatlanul pontos volt, a mi óránk szerint csak egy órát késett, de neki ugye van ideje, nekünk meg van óránk. Nem vészes, a lényeg, hogy megérkezett.
Mai napunkat a szenegáli vízum gyors beszerzésének szenteljük, okulva a korábbi tapasztalatokból, mindent jó előre előkészítettünk (kérvények kitöltve, fényképek csatolva útlevelek leadva) délután jöhetünk értük! Szabad foglalkozásba kezd a csapat, többnyire a szabad wifivel, mi újság az AfriPORT-on?) Háromkor hírnök érkezik, rossz hírrel, ma már nem lesz ebből vízum, mert nincs bent a nagykövet, aki aláírná a papírokat. Netán a konzul?

 

– érdeklődünk finoman, óvatosan, kedvesen. Nem. Hogyan is gondolhattunk ilyesmit, hogy egy konzul….. majd holnap, a nagykövet, személyesen. Nyitás 11-kor, korai indulás kilőve. Maradunk, vacsora után nézünk a helyi Chickandy nevezetű gyorsbüfében. Emberek, ez hibátlan!!!!!! Jó éjszakát!

 

01.24
Reggel 11. Készen állunk. A vízumról ezt még nem lehet elmondani. Unalmunkban kitakarítjuk a kocsit- Aztán várunk. Eszünk. Várunk. Még mindig várunk. Elröppen két óra. 13 óra. Kezünkben a vízum, indulás! Utunk változatos. Homok, majd kő, kő, majd homok. Döngölt földút. Harminccal repesztünk vagy száz kilométeren át. Persze késünk és a határ nem vár, este hatkor bezár. De itt a megmentő, Idomu barátunk, aki „megállítja az időt”, hiába mutat a mi óránk mást, akadálytalanul suhanunk át a határon. Vár ránk Szenegál, meg Sándor, aki időközben megérkezett Dakarba . A szenegáli oldalon gyorsan végzünk, néhány kisebb ajándékocska gazdára talál, kölcsönös mosolyok, irány Dakar. Kiadós falatozás a Sándor-féle élelmiszercsomagból, irány az ágy. Holnap korán indulunk.
12a
01.25
A korai indulásból nem lett semmi. Délelőtt 11-kor megrohanjuk a közeli francia pékséget, feltankolunk, nekivágunk. Mai úticélunk Gambia…

 

 

Idén a Charity March nyolc mentőautója, valamint egy konténer szállítja az Afrikai-Magyar Egyesület és a Baptista Szeretetszolgálat által összegyűjtött adományokat. Az AHU által összegyűjtött 5 tonna iskolai felszerelés, maláriaháló, ruha, cipő, játék, száraz élelmiszer hagyományosan továbbra is három célterületen, iskolák, szociális valamint egészségügyi intézmények között kerülnek szétosztásra négy országban, Marokkóban, Mauritániában, Szenegálban és Bissau-Guineában. Fotóink az első adományosztáskor készültek.

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez