Homowo, így nevezik azt a törzsi ünnepet a ganok, amellyel az egy évszázadokkal ezelőtti éhínségre és a túlélésre emlékeznek. A törzsi vezetők szerint a megemlékezés egyik fontos része, hogy az emberek csöndben, magukba mélyedve meditáljanak. Ezért tartják szükségesnek a dobszó tilalmát.
A fővárosiak ez ügyben azonban két részre szakadtak. Egyik felük igenli és helyesli a dobok némaságát, mert így nem szakítják félbe az éjszakát hangos dobverések. Az accraiak másik fele, akik más törzsekhez tartoznak, viszont nem nagyon tartja majd be a rendeletet, már csak azért sem, mert a temetési szertartásoknak is része a dobolás.
A dobok szava gyakorta még mindig hordoz megfejhető, kódolt üzenetet, bár ezeket többnyire csak az idősebb generációk értik.
Korábban hatósági fellépéssel is megpróbáltak érvényt szerezni a dobtilalomnak, kevés sikerrel.