1970 – A NOB kizárta Dél-Afrikát az Olimpiai Játékokból faji megkülönböztetés miatt.
Dél-Afrikára már korábban komoly nemzetközi nyomás nehezedett a faji megkülönböztetés miatt, hiszen az országban az élet minden területén az apartheid, vagyis a faji megkülönböztetés érvényesült. Az 1940-es évektől új törvényeket hoztak az országban, melyek a faji megkülönböztetést segítették elő. 1960-ban, Harold MacMillan brit miniszterelnök a „Változás szele” címmel elhangzó beszédét követően egyszerre belső és külső nyomás nehezedett a fehér rezsimre, hogy hagyjon fel a feketék diszkriminálásával.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) csak 1970-ben zárta ki tagjai közül a rasszista országot, jóllehet már az 1964-es tokiói olimpián sem engedélyezte a kizárólag fehér atlétákból álló csapat elindulását. Montrealban több afrikai ország is visszamondta részvételét, az ellen tiltakozva, hogy az új-zélandi rögbi csapat korábban a dél-afrikaival mérkőzött meg. (A NOB két év múlva a szintén fehérek uralta Rhodesiának mutatott ajtót.)
A kizárás egészen 1990-ig tartott, amikor az apartheid rendszer összeomlott, több száz törvényt hatályon kívül helyeztek és megkezdődtek a fajüldözések megszüntetésére vonatkozó tárgyalások. 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon, melyen Nelson Mandelát választották meg. 1990-ben az ország újra csatlakozhatott az Olimpiai Mozgalomhoz. A Dél-afrikai Sportszövetség és Olimpiai Bizottság 1991-ben alakult meg, és 1992 nyarán térhetett vissza Dél-Afrika a játékokra. A Dél-afrikai Köztársaság részt vett a téli olimpiai játékokon is még 1960-ban, és 1994 óta valamennyi téli sportünnepen.