Tahsinban megunták a megyei urak packázást, és a visszhang nélkül maradt korábbi akciókat. Eddig ugyanis hiába tüntettek, szerveztek éhségsztrájkot: sem a megyei vezetők, sem a média nem illette őket figyelemmel.
Most úgy döntöttek, vagy megkapják az utat, ami kérnek, vagy elszakadnak Egyiptomtól és független városállamként folytatják tovább.
A kistelepülést csak egy nagyon kátyús, útnak csak nagy jóindulattal nevezhető sáv köti össze a világgal. Telente gyakran napokig se ki, se be nem lehet jutni a városkába. Egy kisgyermek nemrég azért halt meg, mert nem tudták eljuttatni az orvoshoz a rossz útviszonyok miatt. Több hasonló esetről is beszélnek a tahsin-iak. Azt is panaszolják, hogy se rendőrük, se orvosuk nincsen, a kormányzóság képviselői pedig még látogatóba sem jönnek, igaz mások se.
Az elszakadásról készek lemondani, ha kapnak orvosi központot, utat, vízhálózatot és felújítják a mecsetjüket. A korábbi akcióik hiábavalóságát látva, most nem csak fenyegetőznek, hanem új elemként Murszi elnöknek írtak levelet, amelyben a segítségét kérik.