– Az egy hét alatt szinte egy percet sem pihentünk, minden napra jutott ugyanis valami fantasztikus program. Két napos szafarin jártunk, krokodilfarmon, az Egyenlítőnél, a Nílus forrásánál, vízesésnél, mindenhol. Mi már jártunk Afrrikában, de ez az út hihetetlen volt – sorolta boldogan Gyula, aki alig akart búcsút inteni Afrikának.
– A kampalai Magyar ház vezetője és családja próbált marasztalni minket még egy hetet, és bevallom őszintén, ha a kötelességeink nem húztak volna sajnos haza, biztos, hogy maradtunk is volna még néhány napot.
A házaspár még a reptéren is teljesen Afrika hatása alatt volt, és ahogy Márta mondta, ez még így is lesz egy darabig.
– Annyi helyen jártunk, hogy fel se tudom sorolni. Uganda egy pozitív csalódás volt számunkra. Mindenki nagyon kedves volt, és döbbenetes volt látni, hogy a roskadozó viskók mellett olyan felhőkarcolók és plázák vannak Kampalában, amilyeneket még itthon sem látunk. Minden tökéletes volt! Azt hiszem az első, amit tenni fogok ha haza értünk, hogy leülök, és a helyére teszem a látottakat a fejemben. Idő kell, hogy tényleg fel tudjam fogni azt a sok csodát, amit átéltem kint – zárta boldogan Márta.
