Családi pokol Bora Borán

Szokatlan demonstrációt tartanak csütörtökön Budapesten a francia nagykövetség előtt. Egy magyar nő (Patrícia) családja és barátai gyűlnek össze és fogalmaznak közös nyilatkozatot arról, hogy a nő és gyermeke családon belüli erőszak áldozatai, melyet a gyermek francia állampolgárságú apja követ el. A helyszín a csendes-óceáni Francia Polinézia, ahol jelenleg a válóperük meghallgatásai zajlanak. A demonstrálók azt próbálják elérni, Magyarország és Franciaország együttműködve vegyék át az ügy kezelését. A csendes-óceáni szigetvilágban ugyanis nem foglalkoztak a nő feljelentéseivel, a válóper pedig közel sem egyenlő féltetelek mellett zajlik, mondta el az Indexnek Patrícia családja. A gyermek viszont nem hagyhatja el Francia Polinéziát.

Nem foglalkoztak a fojtogatás nyomaival

A házasság története New Yorkban kezdődött, ahol az akkor a Société General banknál menedzserként dolgozó Patrícia megismerkedett a francia állampolgárságú, koreai származású,
a Bank of Americánál pénzügyi kulcspozícióban dolgozó férfival. Összeházasodtak, és nem sokkal később Japánba költöztek a férfi munkája miatt. Közös, magyar-francia állampolgárságú fiú gyermekük már Japánban született meg.

Patrícia szerint itt kezdődött a bántalmazás. Fojtogatás és családon beüli erőszak miatt értesítette a japán rendőröket. Az intézkedő rendőrök azonban nem beszéltek angolul, és a látható sérülések ellenére a japánul beszélő férj változatát fogadták el, aki szerint a nővel van a baj. (Ez szerepel a Patrícia családja által a magyar rendőrségnek tett bejelentésben is.)

Erős befolyás

A házasság ennek ellenére folytatódott – a nő ma már úgy látja, hogy a rendkívül intelligens férfi erősen befolyásolta őt. (A családon belüli erőszak természetéről korábbi videósorozatunkat itt nézheti meg.) Patrícia anyjának a magyar rendőrség előtt tett jelentésében az is olvasható, hogy ő maga is fültanúja volt annak, amikor a férj azzal fenyegette a nőt, hogy ha nem csinálja, amit mond, a háromhetes gyermekkel együtt kiugrik az ablakon a tizenhatodik emeletről.

A pár és gyermekük két nappal a 2011-es fukusimai katasztrófa után hagyták el Japánt, majd nem sokkal később a férj javaslatára Francia Polinéziára, Tahiti egyik szigetére, Bora Borára, azon belül Vaitapére utaztak. Akkor még csak néhány hónapos nyaralásról volt szó, és a házasságuk megmentéséről. Az erőszak azonban ott is folytatódott, a nő ezért megkeresett egy francia ügyvédet, hogy indítsa el a válópert.

Elzárt útlevelek

A férfi azonban előbb lépett, és maga kezdeményezte, hogy Francia Polinézián induljon az eljárás – miközben ehhez a területhez egyiküknek sincs semmi köze.

Mivel a férfi Patrícia elmondása szerint továbbra is bántalmazta, megkereste a helyi hatóságokat, akik azonban nem foglalkoztak az üggyel. A férfi közben elzárta mindkettőjük útlevelét, így hiába volt érvényes repülőjegyük a hazaútra, nem tudták elhagyni a szigetet.

Utóbbi miatt már a nő családja tett bejelentést a vaitapei rendőrségen, mire ő visszakapta az útlevelét, a gyermek azonban nem. Ráadásul később a válóperben a férfi azt állította, hogy a nő beszámíthatatlan, és pszichológiai vizsgálatnak kell alávetni. A bíró jogosnak ítélte a férfi keresetét arról, hogy felesége ne vihesse el az országból a gyereket, így még akkor sem tudná elhagyni az országot, ha sikerülne visszaszerezni az útlevelet.

Az erőszak figyelmen kívül hagyva

A válóper első, azonnal végrehajtandó végzése szerint heti megosztásban, váltva vigyáznak a most hároméves gyermekre az októberi meghallgatásig. Több jel is arra utal, hogy a feltételek közel sem egyenlőek. Míg a férfi ügyvédje többek között az ország volt elnökét is védi korrupciós perében, Patrícia többször is ügyvédet kényszerült már váltani, mert úgy érezte, egyik sem védi az érdekeit. Ügyvédei hetekig elérhetetlenek voltak, bírósági előterjesztéseit többször úgy adták be a nevében, hogy azt ügyfelükkel nem egyeztették.  Beadványait a családon belüli erőszakról a bíróság figyelmen kívül hagyta.

A korábbi vezető bankár férfi jelenleg recepciósként dolgozik, miközben perben áll egykori munkahelyével, a BNP Paribas-val. A szintén pénzügyi világcégeket megjárt Patrícia gyöngyöket árul egy helyi boltban, miután a férfi elzárta a közös bankszámlától. Fizetésének döntő többségét elviszi a lakás, amit azóta bérel, amióta elmenekült a férfitól.

A válóperben a férfi tagadta, hogy erőszakoskodott volna.

Az ír-francia példa

A bíróság többek között a magyar állam ellen tavaly született ítélettel indokolta, miért nem engedi, hogy a gyermek elhagyja a szigetet. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2011-ben elmarasztalta, és 32 ezer euróra büntette Magyarországot, mert az ítélet szerint nem tett meg mindent azért, hogy egy magyar anya visszajuttassa a Franciaországban élő ír apának gyermeküket.

Az akkori ügyben szereplő lány anyja az apa beleegyezése nélkül hozta Magyarországra a gyermeket, akit elmondása szerint az apa szexuálisan zaklatott. Az apa keresete után a magyar bíróság a Hágai Egyezmény alapján elrendelte a gyermek visszajuttatását, és kimondta, hogy a gyerek jogtalanul van Magyarországon.

Mint a hatvanas években

A strasbourgi bíróság ítélete szerint itt volt az a pont, amikor Magyarország nem tett eleget a hágai egyezményben foglaltaknak, mert csak azt akarták elérni, hogy az anya önként adja vissza a gyereket, de nem kényszerítették erre. A magyar anyát később a francia bíróság elfogatóparancsa alapján őrizetbe vették, de egy nap után el is engedték.  Az ügy magas szinten, a két ország közötti tárgyalásokon is felmerült.

A jogellenes gyermekelvétel szabályait még a hatvanas években alkották, teljesen más környezetben, mint a mostani – mondta az Indexnek Gyurkó Szilvia, az UNICEF magyarországi gyerekjogi igazgatója. A szabályzás szerint ha az egyik fél a másik akarata ellenére viszi külföldre a közös gyereket, még akkor is vissza kell vinni, ha ott fennáll a bántalmazás veszélye. Mivel az utóbbi években már sokkal természetesebben költöznek egyik országból a másikba, mint ötven évvel ezelőtt, az ilyen ügyek száma megnégyszereződött. Gyurkó Szilvia szerint a mostani szabályozás a gyermek érdekeit veszi a legkevésbé figyelembe.

A diplomácia segíthetne

Amikor pedig még az is vitatott, melyik ország joghatósága érvényes egy ügyben, komoly szerepe lehetne a diplomáciának és a konzuloknak. Gyurkó Szilvia szerint a diplomáciai képviseletnek széles a mozgástere ilyenkor. Megtehetik, hogy nem tesznek semmit, de bőven lehetőségük van arra is, hogy segítsék az állampolgáruk ügyét és a tárgyalásos megállapodást, ami az évekig húzódó perek elkerülésének legbiztosabb módja. Francia-magyar viszonylatban viszont épp a fent leírt eset nehezíti a tárgyalást.

Patrícia családja megkeresett az üggyel számos minisztériumot, hatóságot, uniós szervezeteket, az útlevelek elzárása miatt a Terrorelhárítási Központot és az Interpolt is. Érdemi segítséget sehol sem kaptak, de, ahogy a nő apja mondja, jellemzően nem nyílt elutasítással találkoztak, a jelenlegi jogi keretek között egyszerűen nem lehet kezelni a problémát.

Működjenek együtt

A helyzetet az Európai Bizottság jogérvényesítési főosztályának válasza foglalja össze a legjobban, eszerint az Európai Bizottságnak nincs hatásköre eljárni az ügyben. Az uniós jog hatálya nem terjed ki Francia Polinéziára, mert ezek a területek csak társulási szerződés keretében csatlakoznak az EU-hoz. Az Európai Bizottság azt javasolta, a magyar hatóságok közreműködésével próbálják megoldani a problémát, melyre egyébként uniós normák hiányában a francia jog vonatkozik.