Dél-Ausztráliában, Melbourne Pentridge nevű börtönének udvarán bukkantak arra a 19. századbeli épület alapjaira, melyben rabok magánzárkái voltak. A kialakítása szerint a kör alakú épület egyforma cikkekre volt osztva, melyekben egy-egy rab volt elhelyezve, középen pedig egyetlen őr tudta figyelni őket egyszerre. Ez a fellelhető legépebb maradványa ennek a típusú börtönépületnek, melyet panoptikum-stílusúnak neveznek.
A legszigorúbban őrzött, magánzárkában tartott rabokat ezzel a módszerrel nagy hatékonysággal és olcsón tudták őrizni. Ilyenben raboskodott például Ned Kelly, a híres ausztrál útonálló, aki 16 évesen piti bűnözőként került be az egyik ilyen cellába, majd onnan igazi nehézfiúként került ki. Tehát nem töltötte be az intézmény azt a célját, hogy törvénytisztelő állampolgárt faragjon a bűnözőkből.
Napi 23 órát egyedül töltöttek itt az elítéltek, egy órát pedig egy speciális udvaron sétálhattak, de csak egy, a szemüket eltakaró sapkával. Végül az 1900-as évekre megszüntették ezt az eljárást, 1950-re lerombolták ezeket az épületeket, sőt a pentridge-i börtönt 1997-ben be is zárták.
Most egy tajvani ingatlancég helyi érdekeltségi miatt kezdett építkezésbe, de ők is meglepődtek a felfedezésen, pedig nem ősi maradványokra bukkantak – sőt, egyből háromra, köztük egy 360 főt befogadni képes, valaha kétszintű épület alapjaira. Most ausztrál archeológusok vizsgálják őket, amikből az adatok szerint az egész világon legfeljebb egy tucatnyit építettek.