Az építkezések, a korszerűsítések, az infrastrukturális fejlesztések elkerülhetetlenül rombolással is járnak, az anyagi szempontok előtérbe kerülésével paz emberi tényező is reflektorfénybe kerül. Sokaknak Atlanta jut eszébe. Az 1996-os olimpia városában is – túl nagy nyilvánosságot nem kapott – atrocitások, kényszerintézkedések övezték az ötkarikás játékok “előéletét”. Az olimpia megszerzésében tevékenyen – a közkeletű vádak szerint anyagilag is – közreműködő Coca-Cola központjából, Atlanta centrumából kifelé haladva a messziről jött ember bizony arra is felfigyelhetett, hogy a versenyek megrendezéséhez kellő, de legalább is szükségesnek ítélt területek birtokba vétele akkor is megtörtént, ha ehhez ki kellett telepíteni az ott élőket.
A fekete, gettószerű lakónegyedek, a lebuldózerezések nyomait fel lehetett fedezni, és nagyon is látható jelei voltak annak, hogy hol húzódnak az “olimpiaváros” határai, vagyis meddig jutottak el a munkagépek, amelyek a játékok előtt a tereprendezést végrehajtották. Még rosszabb volt a helyzet a legutóbbi, 2008-as pekingi olimpiát illetően: hivatalosan nem megerősített adatok szerint több százezer embert kényszerítettek távozásra, új otthon keresésére a lakhelyükre tervezett sportlétesítmények megépítése miatt, ami akkor is szörnyű trauma lehetett, ha – amint az a szerencsésebbek esetében megtörtént – kárpótlást kaptak is addigi életterük elvesztéséért cserében. Brazíliában a két említett világesemény hasonló következmények jár.
A New York Times szerint a föld színével egyenlővé kellene tenni azt a Vila Autódromo névre hallgató favelát, amely Rio de Janeiro szívében található, ott, ahová az Olimpiai Parkot tervezik. E városrészben nem csupán nagyon szegényeknek van otthonuk, hanem jobb módú, középpolgári családok is élnek, ami eleve megnehezíti a sima rombolást, de még az “emberközpontú” kitelepítést is. Már csak azért is, mert a vagy négyezer embert érintő terv végrehajtásának már a híre is heves ellenállásba ütközött a közvetlenül érintettek részéről, akik afféle ellenállási mozgalmat hirdettek meg.
Még 1990-ben a “honvédők” elérték, hogy ne telepítsék ki őket, amikor a Pán-amerikai Játékok miatt akarták a Vila Autódromót felszámolni, mint ahogy a helyiek elszánt fellépése akadályozta meg a már a szintén az olimpiarendezéshez kapcsolódóan elképzelt két új gyorsforgalmi autóbuszút megépítését, mivel a közlekedési vonalak is “nekimentek” volna a Vila Autódromónak.
A Brazil Olimpiai Bizottság (COB), egyben a szervezőbizottság elnöke, Carlos Arthur Nuzman megerősítette, hogy terveikről nem mondanak le, de a favelaközösség reakcióit, no és a hazai és a külföldi média élénk érdeklődését tapasztalva – átmenetileg mindenképpen – visszavonulót fújtak. Az elnök kijelentette, hogy a városvezetés párbeszédet folytat az érintettekkel, és csak bírósági hátszéllel, jogilag megtámogatva fogják a kitelepítési-bontási-építési programot a tervezett övezetekben megvalósítani. Maria do Rosario Nunes, a brazil humánügyi miniszter pedig azt hangoztatta, hogy kormánya a 2016-os olimpiát emberjogi szempontból is sikeres eseményként akarja lebonyolítani. Kérdés persze, hogy mennyire – és mennyiért – fogják tudni összebékíteni a nagyon is antagonisztikusnak tetsző ellentéteket.
Következő konfliktus a munkakörülmények és a bérezés körül élesedett ki. Az épülő brazil vb-stadionok egyes helyszínein a munkások legutóbb februárban tüntettek (például Fortalezában). Az érintett 25 ezer dolgozó szakszervezeti vezetése is kilátásba helyezte, hogy adott esetben készek akár átfogó sztrájkot is meghirdetni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nyomornegyedek lerombolásának tervei 12 városban hozták mozgásba az aktivisták egész hálózatát, és mintegy 170 ezerre tehető a kényszerkitelepítésnek kitettek száma, érzékelhető, hogy nehéz – vb és olimpia előtti – évek várnak a brazil állami és sportvezetésre.
A világhírű futballstadion, a Maracana közelében fekvő Metro nevű favela lakói is elégedetlenkedtek és a kompenzációt meg új lakásokat ígérő hivatalos bejelentések dacára véres összecsapásokra is sor került. Sao José dos Campos iparvárosban a kilakoltatni szándékozott több mint hatezer, furkósbotokkal felszerelkezett ember meghátrálás helyett felvette a harcot a rájuk támadó biztonsági erőkkel – írja a The New York Times.
A 2016-os olimpiát megelőző idők központi szereplője azonban kétségtelenül Vila Autódromo lesz attól függően, hogydől el az olimpiai építkezés útját álló negyed sorsa. Állítólag a riói városi kormányzat két állami társaságnak több mint 11 millió dollárnak megfelelő összeget juttatott azért, hogy vásárolja fel a leendő Olimpiai Park tőszomszédságában fekvő földeket a helybéliektől. Úgy tudni, hogy olyan cégekről van szó, amelyek amúgy anyagilag is támogatták Rio de Janeiro polgármesterének választási kampányát. Eduardo Paes tagadta, hogy bármi helytelent művelt volna, de leállíttatta a földvásárlási tervet. (The New York Times/Am. Népszava)