Az Amerika-közi Fejlesztési Bank felméréséből kiderül, hogy Latin-Amerikában a női munkaerő ugyan abban a munkakörben legalább 17%-al kevesebbet keres mint férfi kollégái. Cristina de Kirchner Argentínájában, ez az adat egészen megdöbbentő 58%-os eltérést mutat.
A Gazdasági Világfórum mérései szerint, melyek többek között az oktatás és az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségét is vizsgálja, szintén nagy eltérés mutatkozik a férfi és a női lakosság lehetőségei között. A kutatás rámutatott, hogy a térség legjobban fizetett állásaiban – építész, ügyvéd vagy mérnök – csak 33%-ban találunk nőket. A latin-amerikai női lakosság fő munkalehetőségeit mind a mai napig háztartásbeli tevékenységek, részmunkaidők valamint nem bejelentett állások jelentik.
“Kevesen veszik észre, vagy kevés nyilvánosságot kap az a tény, hogy a hölgyek hivatalos munkaidejükön túl, két akár három állásnak megfelelő munkát végeznek, mivel ők foglalkoznak a gyerekekkel, tartják fent a háztartást, valamint ápolják az időseket” – mondta Luciana Peker újságíró, a női egyenjogúság témakörének szakértője.
Peker szerint a társadalmi beidegződések megváltoztatásához több szereplőre is szükség lesz. Egyfelől kora kisgyermekkortól kezdve új szociális reflexeket kell a fiatalságba nevelni, olyanokat melyek szerint nem alapigazság, hogy az asszonynak otthon a helye a gyerekekkel. Másfelől pedig roppantul fontos az állam aktív szerepe a nemek közötti egyenjogúság megteremtésében. Az államnak igenis orvosolnia kell azokat a hibákat amelyekre a magánszféra nem képes. Olyan munkaügyi és szociális jogalkotásra van szükség amely felismeri azokat a nők hátrányos megkülönböztetését erősítő folyamatokat.
Az utóbbi évtizedekben bár sokat javult a helyzet, az eredmény még mindig nem kielégítő – hívta fel a figyelmet Peker – a jövőben a két nem együttműködésén áll vagy bukik egy az egyenlőségen, a képességek és prioritások helyes felmérésén alapuló társadalmi rendszer kialakítása. (RT)