Hazája idén irodalmi Nobel-díjra jelölte, amelyről egy rendezvényen így vélekedett: ,,Kafkának nem volt Nobel-díja, miért lenne pont nekem”. Ennek ellenére sokan úgy vélik, megérdemelt jelöltje volt ennek a tekintélyes nemzetközi irodalmi elismerésnek.
Carlos Fuentes Panamavárosban született 1928. november 11-én, egy panamai diplomata családjában. Apja foglalkozásának köszönhetően élt Washingtonban, valamint a térség országait is jól ismerte.
Felsőbb iskoláit Mexikóvárosban végezte, ahová 16 évesen érkezett, és élete végéig választott hazájának tartotta.
Diákéveiben újságíróként dolgozott, majd apjához hasonlóan maga is a diplomáciai pályát választotta, mielőtt 1959-ben végleg az írás mellett döntött. Az úgynevezett mágikus realizmus követője, kezdeti írásain érezhető volt Pablo Neruda chilei költő hatása.
Politikai téren is aktív volt, számos politikai témájú esszéje jelent meg, és határozott véleménye volt a hazájában zajló eseményekről: legutóbb élesen bírálta a mexikói kormány drogpolitikáját és a kábítószer legalizálását tartotta a drogkérdés egyik megoldásának.
Néhány műve: Artemio Cruz halála (1962),Gringo Viejo (1985), A hadjárat (1990) Diana, a magányos vadász (2005) latin-Amerikai történetek (2005) stb. (BBC)
Az utolsó interjú mexikó jövőjéről és a kábítószer-helyzetről
{youtube}ui4BMvRHIXg{/youtube}