Ez annyit jelent, hogy 15 óvszer jutott egy versenyzőre egy olyan versenyen, amely összesen 17 napból áll.
Az óvszerosztás szokása az 1992-es barcelonai olimpián kezdődött, amikor spanyol földön megszületett a döntés: védjük sportolóinkat az AIDS fenyegetésétől. A védőeszközök száma pedig évről évre egyre nőtt, míg elérte a mostani rekordszintet.
Az ember azt hinné, ebben a feszült állapotban, a kimerítő versenyek közepette senkinek sem jut eszébe éppen a szex. De erre maguk a sportolók is rácáfolnak: a sportolók szexuális élete igen aktív – mondják. Különösen az olimpián! A nyilvánosság előtt, a parkokban, a folyosókon, az öltözőkben, a zuhanyozóban – mindenütt zajlik az olimpiai falu intim élete. Hope Solo, az amerikai női fociválogatott kapusa szerint a sportolók a feszültséget is így vezetik le. Amikor megérkeznek az olimpiai faluba a csapatok, a tagok rögtön körülnéznek – milyen a kínálat, ki van itt. S képzeljék csak el – ezt a sok tökéletes testet, ezt a felgyülemlett energiát – elképzelhetetlen, hogy valahol ne történjen vele semmi – mondja. A londoni olimpiai faluban összejön a világ tízezer legféltettebb és legtökéletesebb teste – ismétli az érveket a focistalány.
Eric Shanteau (fotó) amerikai úszó számára teljesen normális, hogy a spotolók a versenyek szünetében sexuális életet éljenek. Tony Azevedo vizilabdázó szerint a megérkezés az olimpiára olyan, mint az első nap az egyetemen: mindenki nézelődik és ismerkedik.
Az edzők persze szeretnék csökkenteni ezeket a kalandokat – különösen a versenyek előtt. Este 11-kor mindenkit beküldenek a szobájába – de azt már nehéz ellenőrizni, egyedül tér-e nyugovóra. A versenyek után pedig igyekeznek nem észrevenni, mi történik a faluban, a szálláshelyeken. Különösen az atléták hírneve száll a falu felett: végülis a legszebb emberek a világon – mondja egy kalapácsvető. (BBC)