Ennek ellenére Correa, akivel még 2006-ban együtt indultak a bársonyszékért úgy véli, Morenónak mennie kell, mert jobban foglalkoztatja az egyenlőség, az egészség és a természetvédelem ügye, mint alelnöki posztjának ügyes-bajos gondjai.
Az 59 éves politikus és író – akit egy rablás során pisztolylövés küldött kerekesszékbe – a latin-amerikai mozgáskorlátozottak ügyének rendíthetetlen bajnoka, nem cáfolja elnöke szavait. Moreno teszi ezt annak teljes tudatában, hogy a közvélemény-kutatások szerint indulása esetén újraválasztása nem is lehetett volna kétséges.
“Most, hogy lemondtam, boldog vagyok, nem szerettem ugyanis a hatalmat” – mondja a leköszönő alelnök. “Inkább beosztott-típus vagyok, akárcsak otthon, a feleségem és a gyerekeim szolgálatában” – fűzi hozzá Moreno.
Vannak olyanok, akik szerint az alelnök és Correa ideológiailag eltávolodtak egymástól, néhányan egészségügyi problémákat emlegetnek, megint mások pedig egyenesen azt rebesgetik, hogy Moreno azért mondott le, hogy majd listavezetőként induljon a 2017-es választásokon.
A találgatásokkal szemben a kerekes székes alelnök egyszerű logikával értékeli a nagypolitikában töltött éveit. “A hatalom akaratlanul is megrészegít, nem szabad sokáig a közelében maradni, ám azt a rövid időt, amit az ember hatalmi pozícióban tölt, a legkedvesebb céljának megvalósítása kell hogy vezérelje. Számomra ez a mozgáskorlátozottak ügyének felkarolása volt” – fejti ki Moreno.
A 2012-ben Nobel béke-díjra is jelölt ecuadori politikus hivatali évei alatt országát Latin-Amerika élvonalába repítette a mozgáskorlátozottak, anyagi, technikai és munkaügyi támogatása terén.
Az állami költségvetés idevágó szegmensét évi kétmillió dollárról 150 millió dollárra hizlalta, hallókészülékek, Braille-írással nyomott kötetek, számítógépek, valamint modern kerekesszékek tízezreit juttatta el a rászorulóknak.
Avval a felismerésével, hogy a világon élő egymilliárd fogyatékkal élő társadalmi kirekesztése lelassítja a társadalmak fejlődését Lenín Moreno és a harmadik világnak tartott Ecuador minden bizonnyal jócskán megelőzte korát, és több tekintélyes nemzetközi szervezetet is.
A fogyatékkal élők társadalmi integrációját például nem említik a hangzatosan csengő Millenniumi Fejlesztési Célok sem, és az Egészségügyi Világszervezet is csak 2011-óta készít éves jelentést a témában.
Ahogy Moreno hivatalában vágja a centit, a borúlátó újságírók máris a mozgássérülteket, Correát és az Ecuadort ért veszteséget elemzik. Amikor Lenín Morenót arról kérdezték, hogy miként szeretné, ha megemlékezne művéről országa, ő csak legyint.” Miért gondolják, hogy mindenki szeretné, hogy emlékezzenek rá? Az igazi boldogság az, ha elfelejtenek, és tiszta lappal indulhatsz újra úgy, ahogy azt én is tettem”. (guardian)