Venezuelai legyen a talpán, aki megmondja, hogy a sárga-kék-piros kit is akar jelenleni és a simlis sapka ugyanezekből a színekből kinek fején áll jobban: azonos szinek, azonos mozdulatok és majdnem azonos ígéretek. Illetve van egy kevés különbség: a bolívári szocializmussal a brazil szocializmus áll szemben, de mindkettő mögött ott áll komoly-komor arccal a sokoldalúan felhasználható nemzeti hős: Simon Bolivar.
Aztán jön egy autóbusz és már vágná rá az ember, hogy ez itt most egyértelműen Nicolas Maduro. De nem így van: ez az autóbusz most éppen Herrique Capriles autóbusza, amelyet nem Maduro vezet (az egykori buszsofőr) hanem ez a haladás busza, amelyre fel kellene szállni és amelynek a volánjánál Capriles vált egy jobb venezuelai jövő felé. Eközben sűrűn elmondja: Maduro valamikor – sajna – hátramenetbe kapcsolt és azóta ebben a fokozatban buszozik…
Maduro buszának vezetői ülésében pedig éppen ő maga ül és ez – bár sokan lenézően említik az ideiglenes elnök sofőrködését – most komoly szereppel bír: erősíti az elnökjelölt munkásmúltját a választók tudatában. Ez pedig nem hátrány a mai Venezuelában. S még valami: igyekszik elfeledtetni Nicolas Maduro külügyminiszteri korszakát, ugyanis ez az időszaka nem ,,jött be” a munkásnegyedek lakóinál. Mint bírálói említik, Maduro akkoriban elegáns öltönyökben cserélgette a nagy nemzetközi repülőtereket és többet tudott a csillogó luxusnegyedek bevásárló utcáiról, mint a caracasi bárriók komor világáról.
A sapka pedig már az előző választásokon is zavarba hozta a felületes szemlélőt: ez ugyanis eredetileg Chávez sapkája volt, a nemzeti zászló színeiből varrva. De a kampány során mintha odanőtt volna Capriles fejéhez: ritkán jelent meg a tömeggyűléseken enélkül a simlis sapka nélkül és azóta sem válik meg tőle. Pedig a sapkát 1992-ben Chávez viselte először, annak a sikertelen puccsnak az alkalmával, amelynek évfordulójáról éppen most, február 4-én emlékezett meg az ország. A sapka akkor a Chávez-féle mozgalomhoz kapcsolódó középosztály jelképe volt: vagyis a bolivári forradalom bölcsőjében már ezt hordta a születendő új rend. S mikor került át Capriles fejére?
Simon Bolivar ugyancsak két urat szolgált ebben a kampányban: az, hogy Chávez visszanyúlt az ország egyetlen nagy történelmi személyiségéhez és átkeresztelte mozgalmát bolivári forradalommá, tudjuk. De hogy Capriles is magával viszi a felszabadító képét, már sok volt a chávistáknak. Nem is késlelkedtek a magyarázattal. Eszerint Henrique Capriles lényegében Simón Bolívar Buckner Junior előtt hajt fejet: utóbbi egy amerikai ezredes volt, aki Alaszka védelménél tűnt ki raszista megjegyzéseivel. Úgy vélte ugyanis, hogy az amerikai hadsereg ne vigyen sorai között szinesbőrűeket Alaszkába harcolni, mert ha ott összekeverednek az alaszkaiakkal, akkor a frigyből az emberiség legrútabb fajtája születik a világra.
