Mexikó Intézményes Forradalmi Pártja (PRI) demokratikus erőként a világon a leghosszabb ideig, 1929-től 2000-ig tudott hatalmon maradni, igaz, különféle neveken és köpönyegek tucatjait forgatva. .
Jóllehet az abszolút hivatalos végeredményre még várni kell, annyi biztos, hogy a mexikói elnökválasztás nyertese a fiatal és dinamikus Enrique Pena Nieto, akinek pártját annyit vádolták korrupcióval, nepotizmussal és azzal, hogy a társadalom minden rétegét át- meg átszőtte.
Nem véletlenül sietett az eredményt „a demokrácia fiestájának” nevezni és egyben biztosítani mindazokat, akik ezt akarták hallani, hogy „a régi időkhöz nincs visszatérés”.
Az előzetes eredmények szerint – különösen annak tudatában, hogy Pena Nieto 330 millió dollárt költött a kampányra, az állami tévéóriásban, a Televisában pedig kedvezményesen hirdethetett – a győzelem nem tartozik a legfényesebbek közé: Nieto 38 %-ot kapott, de még ezzel is bőven veri a Demokratikus Forradalom Pártja részéről indult Lopez Obradort (31 %), nem beszélve a jelenleg a hatalmat gyakorló Nemzeti Akciópárt jelöltjéről, Josefina Vazquez Motáról (25 %). Utóbbinak a választók nem tudták megbocsátani, hogy képtelen a sok tízezer halálos áldozatot követelő drogháború megfékezésére, amelynek következtében komplett szövetségi államok kerültek különféle bűnszervezetek részleges vagy teljes uralma alá.
A 45 éves új államfő, aki egy szappanopera sztárját – Angélica Riverát (foto) – vette feleségül, fogadkozik, hogy kormányzása demokratikus lesz, modern és minden kritikára nyitott. Ígéri, hogy leszámol a szervezett bűnözéssel, és a bűnözőkkel semmiféle paktumot nem fog kötni. A törvényhozás két háza közül, úgy tűnik, legalább az egyiket sikerült ellenőrzése alá vonniuk, és jó néhány kormányzói posztot is megszereztek. Nietónak azonban nem szabad elfelejtenie, hogy noha meg nem szorították, a szavazók majdnem kétharmada nem rá voksolt, sőt, a drogháborúban teljesen leamortizált kormányzópárt is 25 százalékot kaptott.
Nietót a legtöbben pragmatikus politikusnak, gazdasági értelemben mérsékelt középutasnak tartják, azaz nagyjából olyannak, amilyen a PRI utolsó három elnöke is volt. Jelenleg azonban nem tűnik a legtöbb választó szemében nagyon lényegesnek, hogy milyen fokban készül bevonni például a magántőkét az állami olajszektorba. Mindenkit az foglalkoztat, sikerül-e eltakarítania a szervezett bűnözést, és helyreállítja-e a szövetségi állam területi integritását, amelyet a legnagyobb és legerősebb maffiák megbontottak. (NSZ/EFE/UPI)