Tajvan hosszú évtizedeken át „militarizált” társadalom volt. Hatalmas utcai plakátok emlékeztettek egy háború lehetőségére a „kommunista hatalom bitorlókkal”. A sziget 1949-ben szakadt el a szárazföldi anyaországtól és sokáig még a felszabadító háborúról, mármint a szárazföldi Kína kommunista diktatúra alóli felszabadításáról is beszéltek. Aztán egyre inkább a honvédő háború lehetősége került előtérbe. Peking nem ismeri el Tajvan önálló állami létét és hivatalosan soha sem mondott le az újraegyesítésről. Jelenleg is 1500 kínai rakéta van tajvani célpontokra irányozva és a 160 kilométeres tajvani szoroson gyakoriak a partraszállást imitáló hadgyakorlatok. De az elmúlt két évtizedet már inkább a gazdasági együttműködés jellemezte. A harcias hangok egyre halkabbak. És ez jól tükröződik a fiatalok mentalitásán. Nemrég egy széles körű közvélemény-kutatás során 12-17 éves tajvani fiúkat kérdeztek meg, harcolnának-e Kína ellen. Több mint 44 százalék határozott nemmel válaszolt, 38 százalék mutatkozott késznek arra, hogy fegyvert fogjon, a többieknek nem volt véleményük.
Tajvanon jelenleg 11 hónap a kötelező katonai szolgálat. De a hadsereg vezetői sokat panaszkodnak az alulmotivált sorkötelesekre. Elvben 2014-ben állna át Tajvan az önkéntes profi hadseregre, de vajon lesz-e elég jelentkező? A mostani felmérés azt sejteti, hogy nem, ezért már most az átállás halasztását fontolgatja a védelmi miniszter. Akinek fejfájást okoz a csökkenő katonai költségvetés továbbá az is, hogy az Egyesült Államok csak vonakodva ad el korszerű fegyvereket Tajvannak. Mindebből a tajvani fiatalok azt a következtetést vonták le, hogy hosszú távon nincs más alternatíva, mint a békés egymás mellett élés Tajvan és Kína között két külön államban.(AP)
(Visited 1 times, 1 visits today)