2011-ben a kínai textilipar kivitele 31 milliárd euró hasznot hozott. Ezzel az export bevétellel Kína toronymagasan a világ első textilipari nagyhatalma. De a háttérben sok változás érlelődik. Ezek részben a kínai fejlődési sajátosságokhoz, részben más ázsiai országok tendenciáihoz kötődnek. Egy a napokban publikált francia tanulmány szerint Kínában, a feltörekvő világ többi országához képest, gyorsan nőnek a munkabérek. Ma már a textil iparban foglalkoztatottak havi fizetése is 200-300 euró között mozog. A másik, és ezzel a tendenciával összefüggő jelenség, hogy egyre nagyobb a kínai belső kereslet. Vagyis: érdemesebb a belső piacra termelni, mint exportálni. És itt jön be a másik tényező. Banglades, ahol a textilipari foglalkoztatottak havi átlagbére csak 80 euró, sokkal jobb ajánlatokat tud tenni az európai vagy az amerikai megrendelőknek. Főleg ha nagy tételben akarnak vásárolni. Tehát egyre inkább innen vagy Vietnamból érkeznek a fejlettebb világ piacaira az olcsó ruhaneműk. Miközben Kína átáll a fejlettebb ágazatokra, amelyek sokkal nagyobb profitot hoznak. Az idézett tanulmány szerint a munkaerő egyre nagyobb része vándorol el a kínai textil iparból. Mert némi átképzés után, pl. a Lenovo kínai számítógépgyártó óriásnál, sokkal nagyobb kereset érhető el. És a kínai befektetők is jobban járnak, ha a tudás orientált ágazatokba teszik a pénzüket. E folyamatokra visszamenőleg persze sok példát lehet találni Japán vagy Tajvan történetéből. De Kína, egymilliárdot meghaladó népessége alapján más dimenzió, és a hasonló nagyságrendű Indiában is tapasztalható ehhez hasonló átalakulás. Vagyis a lecke alaposan fel van adva, a világ (ma még) fejlettebb régióinak- olvasható a napokban közzétett francia elemzésben (Le Monde)
(Visited 1 times, 1 visits today)