Aung San Suu Kyi, amikor megtudta, hogy a hatóságok nem engedélyezték, hogy Mandalay-i választási gyűlését a helyi futballstadionban tartsa, lemondta a tervezett eseményt. Pártja a demokratikus liga, sajtóértekezleten kifogásolta a döntést. A tiltakozás gyors visszhangot kapott a világsajtóban. És láss csodát: alig telt el egy-két óra, a kormány revideálta álláspontját: a Manadaly-i foci stadion nyitva áll a burmai ellenzék legnépszerűbb képviselője előtt. A Nobel-békedíjas politikus asszony eddigi kampány gyűlései hatalmas tömegeket vonzottak. És a választások április elsejei dátuma még messze van, addig fokozódhat az iránta megnyilvánuló szimpátia. Burma utolsó szabad választását a Suu Kyi vezette demokratikus liga nyerte 1990-ben. De ezután a megtorlás, a diktatúra hosszú évei következtek, a katonai junta soha nem engedte, hogy a választásokon született eredmény alapján kormányozzák Burmát. De most, az időközben hivatalosan már Mianmarnak nevezett országban, radikális reformok zajlanak. Igaz, ezeket a hatalom felülről kezdeményezte, a gazdasági racionalitás alapján. A kormány a nyitásra, a világgazdaságba való bekapcsolódásra, a nyugati gazdasági szankciók feloldására tett. Ezen többet lehet nyerni, mint az elszigetelődött diktatúra fenntartásán. És ha az áprilisi, igaz csak a parlamenti helyek egy részére kiírt választások rendben zajlanak, továbbá az ellenzék szinte biztosra vehető győzelmét a hatalom elfogadja, annak összes következményével, Burma számíthat a nyugati gazdasági szankciók feloldására. Az ország gazdag nyersanyagokban, és ha a lehetőséggel okosan, él, Mianmar gyorsan a dél-kelet-ázsiai feltörekvő gazdaságok közé kerülhet. (Le Monde)