2001 és 2010 között mindenki csodálta Vietnamot. A súlyos háborús örökséggel rendelkező agrárország évi 7 százalékos ütemben fejlődött és sokan az új Szingapúrnak tartották. Megmaradt az egypártrendszer, de hasonlóan a kínai modellhez, a gazdaságirányításban a piac is szerepet kapott. De az évtized végére kimerült ez a „szocialista piaci modell”. A mindenható párt nem volt hajlandó újabb reformokra, vagyis saját politikai hatalmának józan önkorlátozására. Inkább az állami cégek feltőkésítésében látták a megoldást. De a példaképnek kiszemelt húsz nagyvállalatot, politikailag megbízható, viszont inkompetens vezetők irányították. A végeredmény csődök tömege lett. Sőt, a politikai megbízhatóság, mint kritérium is csődöt mondott, hiszen a vietnami hajózási vállat vezérigazgatója külföldre szökött és végül csak az Interpol segítségével sikerült elkapni. A kis- és középvállalatok fuldokolnak, nő a munkanélküliség és az infláció. A növekedés azért még mindig 4 százalékos, amit sok ország akár irigyelhet is. De Vietnamban ez kevés a súlyos gondok megoldáshoz és a következő két évben sem várható 5 százaléknál gyorsabb ütem. A politikai vezetés pedig reformok helyett inkább a régi sztálinista módszerhez folyamodik: lecsap az ellenzékiekre, erősíti a cenzúrát a hagyományos sajtóban és igyekszik kontroll alá vonni az internetet is. Ebben az évben több ismert bloggert is bíróság elé állítottak és elítéltek a „törvényes államrend elleni izgatás” miatt. (AP)