Mióta idestova négy hete elvégezték a kezdőrúgást Brazíliában, az ISIS szunnita fegyveresei területeket szereztek, Irak és Szíria egy részén kikiáltották az Iszlám Államot. Libanonban öngyilkos merénylők robbantottak, az izraeliek és a palesztinok pedig totális konfliktus határán állnak, vagy már át is lépték azt, négy tizenéves meggyilkolása miatt. Egyiptomban tovább nőtt a politikai szakadék, több száz újabb embert ítélték el évekre a Muzulmán Testvériség támogatásáért, köztük a katari székhelyű al Dzsazíra három újságíróját.
Sokan gyanúsítják azzal a dohai csatornát, hogy elfogult az Egyiptomban immár betiltott Muzulmán Testvérek mellett. És a szunnita lázadók mellett is, síita kormányok ellen harcolnak Szíriában és Irakban.
Az al Dzsazírát működtető katari médiabirodalom szerezte meg a vébé-közvetítések jogait a Közel-Keleten. A nézőktől 110 és 330 dollár, vagyis 25 és 75 ezer forint közötti összeget kért a háromhónapos csomagért, amelyben 64 meccs volt. Ezt sok focirajongó nem engedhette meg magának. Egyiptomban pedig voltak, akik politikai okokból nem fizettek elő a katari sportcsatornára.
Az AP kairói tudósítója együtt nézte az egyik meccset a 21 éves Mohamed Musztafával egy kairói belvárosi kávézóban. Mohamed azt mondja: a szülei bojkottálják az al Dzsazírát, helyette inkább egy izraeli csatornára kapcsolnak. Amelyiken ingyenesen lehet nézni a meccseket. Héber nyelvű kommentárral, amit elég kevés arab ért. “A családom nem akarja pénzelni a Testvériséget” – magyarázza a döntést Mohamed.
Az egyiptomi állami média nem győzi ostorozni Izraelt amiatt, hogy ily módon benyomult az arab tévés és ideológiai piacra. “Ez veszélyesebb még a rakétáknál is” – véli Mohamed Sabana, az egyiptomi sportújságírók szövetségének igazgatója. Aki bírálja Katart is. Azt mondja, az olajtól gazdag öbölmenti államnak gondolnia kellett volna arra, hogy Izrael ilyen összeesküvéssel szerzi majd meg az egyiptomi focirajongókat. Támogatnia kellett volna az kairói kormányt, hogy az nyomott áron juthasson hozzá a csomagokhoz és fizetés nélkül tegye elérhetővé a szurkolóknak a vébé-közvetítéseket.
“Izrael a legnagyobb ellenségünk” – mondja Sabana. “Ha ez az egyetlen módja, hogy kikerüljük az izraeli csatornát, akkor igenis pénzt kell adnunk Katarnak”.
Raouf Szobhi, a felső-középosztálybeliek lakta Héliopolisz egyik kávéházának tulajdonosa ugyanakkor azt mondja: neki könnyű volt a választás. Katart még Izraelnél is jobban gyűlöli. Szerinte többet árt Egyiptomnak, mint a zsidó állam.
Dél-Libanonban, az izraeli határ közelében is többen az izraeli közvetítést nézik, jóllehet 2000-ben, amikor 18 éves megszállás után kivonták az izraeli csapatokat a területről, betiltották ott az izraeli adókat. Izrael ősellensége, a Hezbollah uralja Dél-Libanont. A síita csoport fegyveresei a damaszkuszi kormány oldalán harcoltak a szíriai konfliktusban. És Katart nem nagyon szeretik, mert az meg a szunnita felkelőket támogatja.
Ein Ibilben egy férfi, aki a héber kommentárból egy szót sem ért, azt mondja az AP libanoni tudósítójának: nem érdekli a tiltás, de az sem, hogy melyik ország csatornáján nézi a mérkőzést. “Csak élvezni akarom a játékot. Ehhez nem kell képaláírás”.
Izrael persze tudja, mit csinál. Örül a szomszédos országok nézőinek. Azt mondja, ez valamiféle diplomáciai misszió. Sok emberhez eljut az izraeli csatorna így az arab világban. Ofir Gendelman, az izraeli miniszterelnöki hivatal arab nyelvű médiával foglalkozó szóvivője a Facebook-oldalára még egy héber-arab szótárt is kirakott a fociban használatos kifejezésekkel.
“A visszhang vegyes volt, de sok ember értékelte a gesztust” – mondja. Szerinte nagyon érdekes, hogy arab nézők milliói követik a vébét izraeli csatornán, miközben héber kifejezésekkel ismerkednek.
Szíriában viszont kevesen mernék bekapcsolni az izraeli tévét: a polgárháború közepette is Izrael maradt ugyanis az első számú ellenség – állítja az ottani AP-tudósító. Miközben Damaszkuszban némileg elcsitultak a harcok a vébé ideje alatt, a szurkolókat láthatólag nem érdekli, hogy az Asszad elnök feketelistájának élén álló Kataré a közvetítési jog. Tőle szerezte meg az a két szíriai magántársaság is, amely az országon belül adja a meccseket.
Rakkában, az Iszlám Állam ellenőrzése alatt álló észak-szíriai városban viszont nyilvánosan senki sem követi a brazíliai eseményeket. Az IS ugyanis eretneknek tartja a legtöbb tévéadót – mondta el egy ellenzéki aktivista Skype-on. De azért vannak, akik otthonaikban nézik a meccseket – egy törökországi csatornán.
Az iraki fővárosban, Bagdadban sem gyűlnek össze most az emberek a kávézókban közös focinézésre. A kávézók ugyanis az IS harcosainak kedvenc célpontjai.
Ciszjordániában a palesztinok az egyre intenzívebb gázai erőszakcselekmények ellenére a héber nyelvű csatornákat kapcsolják be. Hudaifa Srour, aki Naalin faluban lakik, azt mondja: a legtöbb embernek tök mindegy, milyen nyelven közvetítik a meccset. “Az emberek ki akarnak szakadni a politikai problémákból. Ezért még azok is nézik a vébét, akiket nem nagyon izgat a sport.”