Szabad országban szabad újságíró arról ír, amiről szabad! – eddig is gyakran viccelődtek ezzel a kínai újságírók, szigorúan egymás között. Ám eddig a külföldi információk kontrollja nem volt ilyen szigorú.
Mi változott? Tavaly ősszel, néhány nappal a kormányzó kommunista párt vezetőségváltó kongresszusa előtt megjelent egy cikksorozat a régi-új vezetés magánvagyonáról a New York Timesban. A feltűnően jól értesült (azóta Pulitzer díjjal kitüntetett) tudósító részletesen megírta azt, amit sokan sejtettek Kínában: a legfelső vezetés családi vagyona egyenként meghaladja az 1 milliárd dollárt! Peking azonnal reagált: a New York Times tudósítójának akkreditálását nem hosszabbították meg. Az amerikai újság honlapját napokig nem lehetett Kínából elérni. Már akkor felmerült, hogy a sajtóirányítás valamit lépni fog. Ám kezdődött a pártkongresszus, ahol nagy személycserék mentek végbe. Új emberek kerültek a sajtóirányítás élére is. Szecsuán tartomány egykori párttitkára került az élére. De nem valószínű, hogy ő döntött volna. Ilyen fontos kérdésekben a héttagú legfelső pártvezetés határoz. Hogy képzeli a gazdasági kérdésekben igen realista vezetés, hogy a sajtót a globalizáció korában el lehet szigetelni a nemzetközi információktól? Rejtély! Az viszont kétségtelen, hogy az új rendszerben nagyon felértékelődik az a testület, amely engedélyt ad a külföldi információk felhasználására. Ez pedig nem más, mint a kormányzó kommunista párt agitációs és propaganda osztálya Pekingben. A jövőben lesz munkájuk bőven…
Külföldi információt a kínai sajtó ezentúl csak engedéllyel közölhet!
2013-04-17
Kína, Peking – Ezt az utasítást kapta a Mennyei Birodalom médiája: “külföldi lapokban és internetes helyeken megjelenő információk csakis akkor közölhetők, ha erre a sajtó engedélyt kap!” Így szól a szigorúan titkos irányelv, melyet a napokban kaptak meg a médiavezetők Kínában, és ami most szivárgott ki a hongkongi sajtóban.
(Visited 1 times, 1 visits today)