A határőröknek kiadták a parancsot mindkét oldalon: figyeljék a riadt tekintetű lányokat, akiket gyanús kísérők visznek Nepálból Indiába. De hát egyik oldalon sem kapnak túl sok pénzt a határőrök fizetésként.
“A mezőn dolgoztam egyedül. Két férfi mögém lépett, az egyik lefogott, a másik valamilyen “port” tömött a számba. Elveszítettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem, már Indiában voltunk. Nagyon meleg volt. Még soha nem láttam olyan magas házakat. Szomjas voltam. Valamilyen gyanús színű itallal kínáltak. Nem akartam meginni, de nagyon szomjas voltam. Elájultam. Amikor magamhoz tértem egy nyilvánosházban voltunk, Mumbaiban. 22 hónapig voltam ott, csak azután tudtam megszökni!”- mesélte el életét egy 19 éves nepáli lány a New York Times tudósítójának. A Caritas nepáli központjában gyűjtik az adatokat a lánykereskedelemről. Összefoglaló számot nem tudnak mondani, de az UNICEF 7000 fiatalkorú lányról tud, akit prostitúció céljából Indiába vittek. Nemritkán maga a család az eladó: egy csinos lányért kb. 2000 dollárt fizetnek Mumbaiban, régebbi nevén Bombayben. Nepál koldusszegény ország, így a 2000 dollár valóságos vagyonnak számít. Nem csoda, ha lánykereskedelem növekszik Nepál és India között, bár hivatalosan mindkét állam mindent megtesz annak megakadályozására.