A külföldi cég át akarta helyezni vállalkozását vidékre Hsziamen városából anélkül, hogy a dolgozókat kompenzálni akarta volna. Hosszas vita után a cég ígéretet tett arra, hogy hozzájárul a dolgozók új lakásának bérleti díjához. Ezt kevesellték a munkatársak, akik mind sztrájkba kezdtek. Két hétig nem jöttek be dolgozni, mire a vezetés kirúgott közülük negyvenet. A kirúgott munkatársak a munkaügyi bírósághoz fordultak, amely nekik adott igazat. Eszerint a dolgozók joga a sztrájk és ezzel nem követtek el olyan súlyos hibát, amely indokolná a kirúgásukat.
Ez precedensértékű döntés lehet, mert Kínában a sztrájkhoz való jogot nem szabályozza egyértelműen a törvény. Az rábízza a munkaadókra és az önkormányzatokra, hogy miképp ítélik meg a munkabeszüntetést. Az önkormányzatok és az általuk befolyásolt munkaügyi bíróságok általában a munkaadóknak adtak igazat az ilyen vitákban. Egy olyan országban, melyet a kommunista párt irányít, ez talán furcsa lehet, de végülis Mao elnök idején a sztrájk nemcsak tilos volt, de ellenforradalmi tettnek számított, amiért golyó járt.
Aztán jött a piacgazdaság, de a munkabeszüntetés jogát- valószínűleg szándékosan- a homályban hagyták. Most Hsziamenben a munkaügyi bíróság egyértelműen döntött: a sztrájk a dolgozók joga. Ha másutt is így döntenek majd, akkor ez alapvetően megváltoztathatja az erőviszonyokat a munkaadók és a munkavállalók között Kínában, ahol eddig mindig a tőke oldalán állt az igazság.