Az épületet egy írországi tervező cégnél, a Heneghan Pengnél álmodták meg a birzeiti hegy teraszaira, kőből és üvegből. Építészetileg is izgalmas, és nem csak a formái miatt: ez lesz az első energiatakarékos zöld épület a palesztin területeken. De a legjobb benne a “határok nélküli múzeum” ötlete.
“Tudjuk, hogy a palesztinok fele a palesztin területeken kívül él. Ezért azon kezdtünk el tűnődni, hogyan tehetnénk elérhetővé a gyűjteményt azoknak is, akik nem tudnak Ciszjordániába jönni. Úgy döntöttünk: nem csak fizikai valójában hozzuk létre a múzeumot, hanem a virtuális térben is” – mondja Jack Persekian igazgató az Electronic Intifadának. Ebbe a térbe be akarják kapcsolni mind az 51 többi palesztin múzeumot is, így például a betlehemi folklór múzeumot vagy a dzsenini panoráma és örökség múzeumot. A reménybeli “múzeum-közösség” tagjai ma nincsenek kapcsolatban egymással, ezen akarnak változtatni.
A virtuális múzeum ötlete azért született meg, mert a Ciszjordánián kívül élő palesztinok csak korlátozott számban látogathatják a területet, és a Jordán folyó nyugati partján élőknek is gyakran több ellenőrző ponton kell átjutniuk ahhoz, hogy eljussanak Birzeitbe. Több műholdat állítanak a projekt szolgálatába Gázában, Jordániában, Libanonban, az Arab öbölben és Izraelben.
A múzeum magánpénzből épül: a londoni Welfare Association, egy palesztin üzletembereket és értelmiségieket tömörítő szervezet finanszírozza. És hogy mit fognak kiállítani? Kezdetben, amikor a terv felvetődött, (ez elég régen volt, még 1997-ben), úgy gondolták, hogy a Nakbának szentelik, vagyis annak, amikor az 1948-as háborúban 700 ezer palesztin vesztette el az otthonát. De aztán közbejött 2000-ben a második intifáda, csúszott a pénzgyűjtés, és vele együtt a megvalósítás is.
Amikor néhány év múlva visszatértek az ötlethez, változtattak a koncepción: úgy döntöttek, hogy az emlékezetet csak kiindulópontnak használják, és inkább a jövő felé fordulnak – mondja egy angol nyelvű izraeli lapnak, a Forwardnak Persekian. Aki szerint a múzeum a palesztin azonosságtudatra fókuszál majd, bemutatja a művészetet, irodalmat, zenét és előadóművészetet. De emellett teret akar adni beszélgetéseknek és párbeszédnek is Palesztína jövőjéről. Vagyis azt szeretnék, ha a bemutatott múltról úgy esne szó, hogy látható legyen: hogyan hat az a mára és hogyan hathat a jövőre.
A nyitó kiállítást már tavasszal megtartották, épület híján a virtuális térben. Ezen a mai palesztin területeken készült képeket vetették össze a hagyományos keresztény ábrázolásokkal a Szentföldről, és archív fotókkal. Az ezekről készült másolatokat ki is állították Betlehemben a pápai látogatás idején, és egy menekülttáborban. A képekből postai levelezőlapok is készültek.
Most egy újabb kiállítást szerveznek, erre a felhívás a múzeum honlapján látható: palesztinok nagyra becsült tárgyai szerepelnek majd rajta, a hozzájuk tartozó sztorikkal együtt. De van másik tárlat is: Palesztína a világ szemében. Ez már elnyomásról, önrendelkezésről, szabadságról szól. Mert ahogy az életet minden pillanatában átszövi a politika arrafelé, nyilván nem kerülheti el azt a múzeumot sem, ahol a múltat kiinduló pontnak tekintik a jelenről és a jövőről szóló elképzelésekhez.