Fesztiválidőszak tombol Európában. Ennek köszönhetően számos afrikai művésznek, zenésznek, táncosnak illetve színházi előadónak nyílik lehetősége fellépni nagy presztízsű színpadokon a kontinensen kívül is. Ennek feltétele természetesen a szükséges dokumentumok megléte, melyek megszerzése nagyon nehézkes, igen nagy fejtörést okoz a szervezőknek, ügynököknek és a kiadóknak. Mivel a zenészek száma a legjelentősebb, lehinkább ők vannak kitéve az adminisztrációs huzavonának.
Papa Wemba kongói zenész 2003-ban számos zenészt segített törvénytelenül Franciaországba juttatni. A nagy botrányt kavart letartóztatása növelte a nyugati országok bizalmatlanságát is az afrikai zenészek iránt.
Most, 6 évvel később is érezhető ennek az utószele, főként mikor az utolsó pillanatban utasítják vissza az előadók, művészek vízumkérelmét. Ilyen keserű tapasztalata van többek között a zimbabwei Mokoomba együttesnek is, akik egy fontos európiai turnéra indult volna júliustól, ám hatan nem tudtak Harareból elutazni időben, mert ők csak később kapták meg a vízumot.
Bizalmatlanság volna-e csupán egy válságban lévő ország állampolgáraival szemben?
Tény, hogy a papírok hiánya miatt a Music Crossroads International által szervezett koncert Európa számos országában elmaradt, ők pedig nehéz pénzügyi helyzetbe kerültek.
Úgy tűnik azonban, hogy ez a helyzet ritkább fordul elő, mint korábban. Két éve már szakmabeliek is észlelnek pozitív változást.
„Ebben az évben probléma nélkül tudtuk szerepeltetni előadóink mindegyikét a 2008-as évvel ellentétben, mikor Konono első turnéja kútba esett.” – magyarázta Yorrick Benoist, a Run Productions menedzsere, aki körülbelől harminc csapatot menedzsel és olyan sztárokkal dolgozik együtt, mint például Great Rail Band de Bamako, Kasaï Allstars vagy a szenegáli N Daye Rose.
A fejlődés jele például a 2009-ben a Crammed Discs albumukkal hatalmas sikert elért kongói Benda Bilili esete, akik június végén minden nehézség nélkül jutottak vízumhoz. A 2008-as albumja előtt szinte teljesen ismeretlen burkina faso-i bluesénekes, Victor Démé szintén lenyűgözi az európai közönséget.
Táncosaink sincsenek jobb helyzetben, mivel zenészeink rendszeresen nem kaptak vízumot, ezért a koreográfiájukat gyakran újra kellett csinálni – magyarázta a burkina faso-i Salia Sanou koreográfusa és a Company Salia nï Seydou vezetője, akinek balettelőadásait gyakran kíséri élőzene.
“Ma már sokkal jobb a helyzet” – jelentette ki.
Fontos azonban megemlíteni, hogy Franciaország a tettek mezejére lépett. A korábbi francia elnök, Jacques Chirac 2005-ben Maliban kötelezettséget vállalt arra, hogy hosszú lejáratú vízumot kapnak többek között a művészek is.
A bevándorlásért felelős minisztériummal összhangban a Quai d’Orsay 2008. február 19-én hivatalosan is utasította az Afrikában lévő összes nagykövetségét és konzulátusát, hogy a vízumok elbírálásakor fordítsanak nagyobb figyelmet azokra az afrikai állampolgárokra, akik művészeti, kulturális területen vagy egyetemi oktatóként dolgoznak.
Könnyítésként a konzulok a Francia Kulturális Központhoz (CCF) fordulhatnak mielőtt döntést hoznak. Mostantól a művészek egy évig meghosszabítható vízumot kapnak, amely érvényes egész Schengen területén.
„ Kiszélesítették a konzuli szolgáltatásokat” – tette hozzá Yorrick Benoist.
Egyetlen nagykövetségnél, mely az összes schengeni országot képviseli, szerezhetőek meg az említett vízumok. A Kongói Demokratikus Köztársaságban található belga nagykövetség például ezekkel az ügyekkel foglalkozik.
„Nagyon fontos a fő úticél fogalma– magyarázta Gérard Ménard, Franciaország burkina faso-i konzulja, aki egyaránt képviseli Olaszországot, Potugáliát és Spanyolországot is.
A schengeni vízumért az afrikai előadóművészeknek annak az országnak a nagykövetségéhez kell folyamodniuk, ahol a legtöbb időt fogják eltölteni.
Minden európai országnak vannak azonban saját követelményei is. Franciaországban például nem tartózkodhatnak 90 napnál többet, így az ebbe az országba látogatóknak rendszeresen haza kell térniük. A többi szabály azonban minden afrikai állampolgárra érvényes (munkaszerződés, hivatalos meghívólevél és olyan dokumentumok megléte, melyekkel bizonyítja, hogy fenn tudja majd tartani magát).
Nagykövetségek hálózata
A könnyítések azonban nem nyugtatták meg az ellenzőket. Franciaország nehezebben bírál el és ad ki vízumot, mint például Németország, Belgium vagy akár az Egyesült Államok.
„ Németországban egyetlen hivatalos meghívólevél is elég a vízum kiadásához” – állítja Salia Sanou.
Statisztikák szerint kevés afrikai előadóművész marad titokban Európában, a schengeni területen.
Más a helyzet azokban az országokban, ahol a diplomáciai hálózat korlátozott. Így például, ha a művészek az Egyesült Királyságban szeretnének fellépni, vízumkérelmüket az ugandai nagykövetségre kell benyújtani.
Ráadásul a vízum megszerzése annyira nehézkes és fárasztó procedúra, hogy azok számára, akik nem tájékozódtak és nem ismerősek ilyen ügyekben, ezen papír megszerzése szinte lehetetlen.
Így a képlet egyszerű : minél híresebb valaki, annál könnyebben utazik.
Source: jeuneafrique.com