Afrikai bevándorlás: az ezerarcú probléma

Migráció. Egy rövid szó, amely rendkívül összetett problémát takar. A 19. Közös Parlamenti Közgyűlés, amely a Cotonou Egyezményt aláírt afrikai, karibi és csendes-óceániai (AKCS), valamint az Európai Parlamenti politikusok féléves formális találkozója kiemelten foglalkozik a témával.

Ez nem is csoda, mivel a Parlamenti Közgyűlés Tenerifén, a spanyol EU-elnökség alatt kerül megrendezésre a napokban, és a szigetet nagymértékben érinti a migráció problémája. 

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának statisztikái szerint Spanyolországba vízi úton 2009-ben 7285, 2008-ban 13400, 2007-ben pedig 18000 illegális bevándorló érkezett. Spanyolországon kívül Görögországba és Olaszországba érkeznek legtöbben vízi úton az afrikai kontinens felől. (Magyarországon kb. 10000 főre tehető a menekültek száma, a bevándorlók közel 2 százaléka érkezik Afrikából.) Sajnálatos módon gyakran értesülni a híradásokból, hogy a kockázatos utazás során sokan elvesznek, vagy életüket vesztik a túlzsúfolt bárkákon.


 

A Közös Parlamenti Közgyűlés alatt több fórum számos aspektusból foglalkozik ezzel a rendívül fontos témával. A Közös Parlamenti Közgyűlés előnapján, március 27-én szombaton reggel például a Női Fórum keretén belül vizsgálták a nők és a migráció helyzetét. A jelentések arról számoltak be, hogy az  Afrikából, Brazíliából, sőt Kelet-Európából érkezett bevándorlók egy jelentős része háztartásbeliként, gyermekvigyázóként, rosszabb esetben a szervezett prostitúció részeseiként próbálnak boldogulni Tenerifén.

A nők és migráció nézőpont rögtön kiteljesítette a probléma komplexitását, de az SOS Faim (www.sosfaim.org), és a Santa Cruz-i La Casa De Africa munkatársai által szervezett filmvetítés tovább erősítette a probléma aktualitását. Az El Ejido, la loi du profit című vetített film olyan afrikai bevándorlóknak az életét mutatja be, akik egy jobb jövő reményében érkeztek Európába, de azóta is számos problémával küzdenek: szegénység, kizsákmányolás, rossz életkörülmények, illegalitás.

„Amikor eljöttünk Marokkóból, azt hittük, Európa maga a paradicsom. Az igazság az, hogy otthon soha nem éltünk olyan rossz körülmények között, mint itt. Ha elmondom az otthoniaknak, akik ide akarnak jönni, nem hiszik el, és jönni akarnak ettől függetlenül majd. Egy viszont igaz. Itt legalább lehetnek ambícióink, otthon még azok sem voltak, ott teljesen kilátástalan volt a helyzetünk.” Illegális bevándorló Marokkóból, végzettségét tekintve ügyvéd, aki a chabola, a szomáliai menekülttáborokra emlékeztető szegénytelepen éli mindennapjait, és napi 25 euróért egy paradicsomtermesztő üvegházban dolgozik Európában.

„Embertelen.”

„Élőhalott.”

Látjuk az arab betűkkel felfestett gondolatokat egy szenegáli bevándorló lakásának belső falain. A filmben a szenegáli bevándorlónak az ablaktalan, fénytelen sötét szobában felvett snitteken csak a vakító fehér szemei és az arckifejezése beszél. Szavakra nincs szükség. Havi 60 eurót keres, kecskékre meg bárányokra vigyáz, és egy víz és áram nélküli lepukkant szálláson él Európában.

Az El Ejido, le loi du profit című film hivatalos trailerje itt tekinthető meg:

A film után a mali származású Ali tett tanúságtételt a résztvevők előtt. 1996-ban hagyta el Mali fővarosától, Bamakótól 45 km-re eső faluját. Azóta a bevándorlók számára legfontosabb két iparágban, a turizmusban és építkezéseken dolgozott. Hét hónapja nincs munkája elmondása szerint. Ez a két szektor ugyanis az utóbbi időben a válság hatásaként Tenerifén is megtette negatív hatását. Ali kérdésemre válaszolva elmondta, hogy igaz, hogy rendkívül nagy társadalmi teher és családi elvárás nehezedik a bevándorlókra. Amit keresnek, azt szállásra és ételre költik. Egy kis részt félretesznek a legszükségesebbekre, a többit a jelentős transzferköltséget felszámoló Moneygram vagy Western Union viszi el. Igazság szerint sokan, akik napi 25-27 eurót keresnek fizikai munkával, inkább egy 40 eurós, lepukkant szobában élnek 3 társukkal, hogy az otthoni családtagoknak, akiknek talán az egyetlen bevételi forrása a néhány hetente Európából hazaküldött pénz, élni tudjon. Mi ez, ha nem önfeláldozás, családi szolidaritás?

Amint a fenti néhány életútból és a gondolati felvetésekből látszik, a probléma valóban rendkívül ezerarcú. A 19. Közös Parlamenti Közgyűlés a hivatalos programon tovább foglalkozik a migráció kérdéskörével. Kedden a kísérő nélküli kiskorúak otthonába es befogadó állomásokra szerveznek látogatást az érintett szervek. Folytatás következik.

Írta: Szilasi Ildikó, AHU/ Tenerife, 19. Közös Parlamenti Közgyűlés 

 

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez