A hetvenes évek olajválsága idején Kadhafi, Líbia katonai vezetője eldöntötte: a Szaharában is olajat kell keresni. A próbálkozás viszont nem várt eredménnyel járt: olaj helyett vizet találtak.
Kutatók megállapították, hogy az utolsó jégkorszak alatt hatalmas mennyiségű víz szivárgott a sivatag mélyére, mely azóta is érintetlenül hever. Kadhafi az ölébe hullott kincset hasznosítani akarta, ezért óriási csatornarendszer építésébe kezdett.
A líbiai vezető a munkálatokhoz nem fogadott el külföldi támogatást, kivéve az UNESCO segélyét. A harmincmilliárd dollárra rúgó költséggel dolgozó megavállalkozást Líbia önerőből fedezte. 1991-ben üzembe is helyezték a víznyerő és öntöző rendszer első szakaszát.
A világ legnagyobb csatornarendszere – összességében ötezer kilométer hosszú – naponta hatmillió köbméter vízzel látja el az ország teljes lakosságát, s öntözésre is jut belőle. A víz felhasználásával Líbia szeretne újabb területeket mezőgazdasági művelés alá vonni, csökkentve az import élelmiszerektől való függését. Líbia példájára több észak-afrikai ország is hasonló vállalkozást tervezget, amit az UNESCO is támogat.
A föld mélyéről felhozott víznek azonban van egy nagy hátránya: nincs utánpótlása, vagyis egyszer végleg elfogy – ez úgy ötven év múlva következhet be. Így kérdéses: megtérül-e a befektetés?
Forrás: Szabad Föld
(Visited 3 times, 1 visits today)