„Afrika le fogja küzdeni a kihívásokat, melyek elé a szegénység, az aluliskolázottság és a globális kirekesztettség állítják, mégpedig nem pusztán bőségesen rendelkezésre álló természeti erőforrásai segítségével, hanem szellemi képességeivel, hogy ezen erőforrásait a kontinensen élő népcsoportok javára ésszerűen felhasználja.”
„Ebben az értelemben az Afrika földjébe ágyazott források átokká válhatnak, amennyiben kontinensünk nem hoz létre egy tudástőkét, amely képessé teszi az afrikai tömegeket és így az általuk megválasztott kormányokat, hogy a természeti kincseket saját polgáraik javára fordítsák. Az újraalkotott afrikai egyetemeknek előre kell mozdítaniuk azt a szellemi felébredést, amely felruház minket, afrikaiakat, társadalmaink és kontinensünk megújításának képességével”
Mbeki fájlalta az alkalmatlan infrastruktúrával, idejétmúlt könyvekkel is rosszul felszerelt könyvtárakkal, alulfizetett oktatókkal, és így a gazdagabb országok felől érkező „tudóselcsábítás” által sújtott afrikai egyetemek „veszélyes státuszát”, ahol még az olyan alapvető szolgáltatásokat is nélkülözni kell, mint a víz, takarítás és elektromos áram. Továbbá azt, hogy sok szub- szaharai ország alapvető diákkölcsön programmal sem rendelkezik.
„Így a szegények, bár rendelkeznek olyan képességekkel, amelyek a felsőoktatásban való részvételre jogosítanák őket, kénytelenek saját képzésüket előre finanszírozni.”
Alapvető nehézség
Az alapvető probléma, Mbeki szerint, az, hogy az afrikai egyetemek számára gondot jelent már a megfelelően képzett oktatói kar toborzása és alkalmazása is. „Ez továbbá keveredik a posztgraduális és doktori képzést választó diákok csökkenő számával, ami azt jelenti, hogy az egyetemek egyszerűen nem képeznek elegendő professzort ahhoz, hogy pótolják a nyugdíjba vonulókat.”
A nagymértékű „tudóselcsábítás” is hozzájárul a problémához. Mbeki Ghánát idézte példaként, amely, szerinte, 2000-re elveszítette képzett munkaerejének 42,9%-át. Elmondta, hogy 1998-ban dél- afrikaiak alkották az Egyesült Királyságban a legnagyobb csoportot a külföldi fogorvosok között.
„A függetlenedés óta (1964.10.24.) 600 Zambiában végzett orvosból mindössze 50 praktizál máig ott. Több Malawiban végzett orvos dolgozik Manchesterben, mint egész Malawiban. Egy becslés szerint Afrika 1,2 milliárd dollár befektetést veszített a mintegy 60 000 szakember távozásával, 1985 és 1990 között.”
Magára hagyott intézmény
„Mindez azt a riasztó képet festi elénk, hogy mialatt szembesülünk egyetemeink gyengülő képességével Afrika tudástőkéjének létrehozására, aközben folyamatosan veszítünk már meglévő tőkénkből is, a diplomások emigrációja révén a fejlett északi országokba.”
Mbeki szerint az afrikai diákközösség megfelelő szervezet, hogy kisegítse az afrikai egyetemeket jelenlegi pozíciójukból, amelyet úgy jellemzett: „Magára hagyott intézmény, omladozó épületben lézengő, kimerült diákok és oktatók… Kontinensünk nem véletlenül, hanem tervszerűen került jelenlegi helyzetébe. Ez a nemzetközi pénzügyi intézmények rendszerátalakító programjainak közös következménye, amelyek, egyéb dolgok mellett, ragaszkodtak az afrikai állam szerepének csökkentéséhez a felsőoktatásban.” – mondta. Ezzel a profitorientált magántőke által kínált „árucikké” vált a képzés.
Sürgette a csúcstalálkozón résztvevő diákokat, hogy segítsék elő azt a folyamatot, amellyel az egyetemek „az Afrika reneszánszát megvalósító vállalkozás központjai” lehetnek. Mbeki ezzel a jelenlévő diákokra ruházta az afrikai egyetemek megújítására irányuló törekvések vezetését.
forrás: news24