Bicskei Bertalan a Nemzeti Sport Online-nak rendszeresen jelentkezik Afrikából, hogy olvasóinkkal megossza nem mindennapi élményeit.
“Sokan kérdezték: milyen a hangulata egy afrikai labdarúgó-mérkőzésnek. Nos, ezt az élményt leghitelesebben úgy tudom érzékeltetni, ha felidézem a Zimbabwe elleni Afrika Kupa-selejtezőnket….
Szeptember 5-én nagy napra ébredt Libéria – eljött a meccs napja Zimbabwe ellen! A selejtező már hetek óta téma, sőt afféle ünnepi esemény volt az egész országban. Az edzőpályánkon már az első gyakorlás során ezrek ültek a nézőtéren, szinte lehetetlen volt koncentrálni. Innentől kezdve bezárattam a kapukat, de hiába.
A leleményes szurkolók megtalálták az utat, és ismét népünnepéllyé alakult az edzés, ami után lehetetlen volt elhagyni a stadiont: a játékosokat körülvették és szűnni nem akaró lelkesedéssel buzdították őket a győzelemre. Az edzői stábnak is kijutott a szeretetből. Én végül beosontam a stadionban székelő szövetség egyik irodájába, és csak egyórányi ücsörgés után tudtam a hotelbe visszaautózni. A játékosok épphogy beestek vacsorára.
A szállodában sem volt sokkal csendesebb az élet: újságírók, barátok, családtagok, menedzserek jártak ki-be. Két nap után végre becsukták a kapukat, rendőrök állták az útját a betolakodóknak, így találtunk némi nyugalmat.
Aztán zöld utat kaptunk arra, hogy edzhessünk a meccs helyszínén is – zárt kapuk mögött! De már messziről láttam a tömeget. Igaz, ekkor legalább fent ültek a lelátón a fanatikusok, és nem tudtak bejönni a pályára.”
Bicskei Bertalan blogjának teljes szövegét itt olvashatják.
forrás: nemzetisport.hu