June Odoyo, a Manitoba Projekt munkatársa az IRIN/Plus News kérdésére felelve azt válaszolta: a program azt vizsgálja, hogy az orvosi személyzet rendelkezik-e szükséges ismerettel a kényes beavatkozás biztonságos kivitelezése tekintetében, valamint hogy csecsemőkön végezhető-e a körülmetélés. Beszédében arra is rávilágított, hogy a program eddigi eredményei ígéretesek.
A kísérlet Nyanza megyében zajlik, pont egy évvel ezelőtt, októberben indult 1 éves útjára, fő célkitűzése pedig a klinikai személyzet és a nővérek kiképzése. Sikeressége esetén a megye 5 állami egészségügyi intézetében végezhetnének megelőző beavatkozást.
A programban szervesen közreműködnek, a Manitoba Egyetem munkatársai mellett, a megyében a körülmetélést végrehajtó Csoport szakemberei. Ez az egység fontos része az AIDS és más szexuális megbetegedések terjedése ellen felállított Ellenőrzési Programnak.
Annak ellenére, hogy a kezdeti időszakban ellenállásba ütközött a kísérlet, mára körülbelül 110.000 férfin végezték el a megyében a beavatkozást. Mindazonáltal a csecsemőkön végzett eljárás máig megosztja az embereket. Az általános szülői elfogadás mellett az is meghatározó szempont, hogy melyik helyszínen végzik el a beavatkozást. Vidéken nagyobb a programmal szembeni szkepticizmus.
Odoyo azt is hangsúlyozta, hogy míg a felnőtt lakosság körében végzett eljárás során szükség van a seb varrására, addig a csecsemők esetében sokkal gyorsabb a gyógyulás, és egyszerűbb a beavatkozás is. Továbbá a komplikációk aránya is elenyésző a kiskorúak között. Egy 2010-ben nyilvánosságra hozott ruandai tanulmányból kiderült az is, hogy a felnőttek esetében nagyobb műtéti költséggel kell számolniuk az érintetteknek.
A körülmetélt férfiak esetében végzett tanulmány kimutatta, hogy közel 60 százalékkal kisebb az esélye a szexuális úton terjedő megbetegedések megszerzésére.
A cikkben leírtak nem feltétlenül felelnek meg az ENSZ által követett elveknek.
forrás: allafrica.com