Táncművésznek lenni Namíbiában

Interjú Sascha Olivier-Sampsonnal, a Namíbiai Egyetem tánctanárával.

 

Saschát fogadóidejében szobájában kerestem fel, mely leginkább egy színpadi öltözet- és kellékraktárra hasonlított. Mindenfelé maszkok, dobok, a legkülönfélébb színben pompázó fejfedő, tollseprűk, ruhák, textilek hevertek nagy összevisszaságban. Nagy táncrajongó révén csak baráti csevelyre vágytam a táncról, ha már legkedvesebb szenvedélyemnek itt, Windhoekban nem nagyon élhetek. Rövid csevelynek indult, de hosszú beszélgetés lett belőle, amely ráadásul érdekességeket is rejt, így diskurzusunk végére úgy döntöttem, cikket készítek az anyagból.

SZI: Jó sok minden van ebben a pici szobában összezsúfolva, azt sem tudom, hova kapjam a fejem….

SOS: Nagyon mozgalmas ez az időszak. November 5.-ig zajlanak a gyakorlati vizsgák. Szinte minden héten vizsgák és előadások zajlanak a színházteremben, jövő héten csütörtökön és pénteken is lesznek performanszok. Szeretettel várunk. A kávézónál az üzenő falon mindig kint van a hirdetések között, ki mikor ad elő. Aztán ott van a november 5.-ei maszkabál, amely verseny és egy óriási buli is egyben. Arra is készülünk. Én pedig az egyetemi óráimon kívül még máshol is táncolok, illetve tanítok.

SZI: Ez tényleg nagyon sűrűnek hangzik. Amikor telefonon próbáltalak elérni, akkor is úton voltál…

SOS: Igen, akkor éppen egy namíbiai körútra indultam az egyik tánccsoporttal egy multinacionális cég megbízásából. Jártunk északon, délen, Swakopmundban, a tengerparton is. Jövő héten pedig a Dél-Afrikai Köztársaságba, Cape Townba megyek egy keleti tánc fesztiválra. Nem versenyzek, csak fellépek a gálán, hastáncosként, ugyanis azzal is foglalkozom.

SZI: Tényleg, milyen táncokat tanítasz itt az egyetemen?

SOS: Modern-táncokat, afrikai táncokat és hastáncot, illetve én vagyok az egyetlen, aki dráma szakon is oktatok, például beszédkészséget.

SZI: Modern táncokat, mármint jazz-balettot?

SOS: Nem, ez sokkal inkább absztrakt- modern tánc, önismeret- és készségfejlesztő.

SZI: És az afrikai táncok mit takarnak? Hiszen annyi fajta van. Milyen táncok léteznek Namíbiában?

SOS: Igen, az afrikai kontinens tánckultúrája rendkívül gazdag. Ahány ország, régió, népcsoport, annyi fajta tánc. Mi egy földközpontú, általános afrikai mozgáselemekre épülő táncformát tanítunk. Gyors, energikus mozdulatokra épül. Sokat használjuk a gravitációs erőt a táncban. Sok benne az ugrás, a földdel való érintkezés. A Namíbiában élő népcsoportok táncai gyönyörűek. A namák tánclépései csodálatosak, de az ő táncaikban a férfiak dominálnak.  Az ovambó nép táncai a legszebbek talán. Az asszonyok nagy, pörgős rakott szoknyában táncolnak, amely gyönyörűen követik a test mozgását. A himbák, hererok és busmanok tánckultúrája is érdekes.

SZI: Hány diák végez itt egy évben és milyen kilátásokkal indulnak el az életben, illetve hol helyezkednek el?

SOS: Kb. 20-30 diák végez nálunk. Idén sokan vagyunk, 30-an. Nem könnyű táncosnak lenni Namíbiában. Sokkal több az állami ösztöndíj a jogi, mérnöki vagy tudományos szakokra jelentkezőknek. Táncra alig van támogatás. Aki erre a szakra jelentkezik, az általában tényleg nagyon elhivatott, a tánc és előadóművészetek szerelmese. Azok közül, akik az UNAM-on végeznek, legtöbben ipari vagy közösségi színházaknál helyezkednek el, vagy ezekhez köthető produkcióban lépnek fel.

SZI: A közösségi színházat még értem. De ipari színházról most hallok először. Az mit takar?

SOS: Igen, a közösségi színház Afrika-szerte elterjedt. Lényege, hogy a lakosság figyelmét valamilyen egészségügyi vagy társadalmi problémára felhívja, információt adjon egy témáról, könnyen érthető, szórakoztató formában. Leggyakoribbak az AIDS prevenciós produkciók. Az ipari színház egy olyan forma, amelynek keretében a mű (legyen az színházi darab, monológ, tánc, báb, bármi) ugyancsak egy aktuális ügyre hívja fel a figyelmet, viszont itt nem emberek és közösségek közötti kapcsolatról van szó, hanem a megbízó cég és az alkalmazottai vagy ügyfelei közötti kapcsolatról.

SZI: Tudnál mondani egy konkrét példát?

SOS: Például, ha egy cégen belül az alkalmazottak elégedetlenek, és nem jutnak dűlőre a cégvezetéssel. Az ipari színház lényege, hogy előzetesen a problémát mindkét aspektusból feltárja, elemezze, színpadra vigye és bemutassa, és megoldást vagy üzenetet sugalljon a szemben álló felek számára. Akkor is szokták ezt a formát alkalmazni, amikor a cég egy új szabályt vagy előírást vezet be, így gyorsan és könnyen adják át az infót a cég alkalmazottainak.

SZI: Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, és sok sikert jövő héten Cape Townban!

Az interjút készítette: Szilasi Ildikó Hermina

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez