Afrika dinamizmusa
A befektetők számára Afrika vonzó hely. A fekete kontinensen elképesztő mértékben állnak rendelkezésre természeti és humán erőforrás tartalékok, ami ideális a befektetőknek. A világgazdasági válság előtt, 2005 és 2008 között Afrika gazdasága évi 5 százalékkal, vagy a fölötti értékkel növekedett, míg a válság időszakában és most, 2010-ben 5 százalékkal, míg 2011-ben várhatóan 5,5 százalékkal gyarapszik, gyorsabban, mint a fejlett világ, beleértve Kelet-Európát, Közép-Ázsiát és a Közel-Keletet. Ma Afrika a világgazdasági növekedésének húzóereje.
A növekedésben Kínának is része van. A gazdasági kapcsolat Kína és Afrika között folyamatosan erősödik. Nem hivatalos becslés szerint több mint 1500 kínai cég telepedett le és folytatja itt tevékenységét.
Bölcsen és felelősségteljesen befektetni
Kínának érdekei és igényei vannak. Afrikával szemben igény mutatkozik a természeti kincsekre és érdek a befektetési lehetőségekre. A cél ennek a kölcsönösen jövedelmező bányászati beruházásokon alapuló kapcsolatnak az egyben tartása. Hiszen a nyersanyagpiaci befektetés egy speciális terület. A költségek jelentősek és a vállalatoknak mindenképp együtt kell működniük a helyi közösségekkel, mert az elégedetlenség és a kormányok politikájának esetleges változása komoly pénzügyi károkat okozhat a befektetőknek. A kép vegyes. Öt alapelvet mindenképp szem előtt kell tartani, amelyek a múltból következnek és segíthetnek bölcs s felelősségteles befektetéseket létrehozni a jövőben.
A befektetések összehangolása az ország fejlesztési szükségleteivel
Az első alapelv az illeszkedés az ország fejlesztési irányvonalába, ami eleve biztosítja a szívélyes fogadtatást a célországban. Ezen belül is kiemelten fontos a helyi munkaerő igénybevétele minden munkakörben, ahol lehetséges. Külföldieket ott lehet alkalmazni, ahol nincs megfelelő hazai szakember. Ehhez természetesen a fogadó országnak rendelkeznie kell hiteles fejlesztési stratégiával, mert anélkül nem lehet meggyőzni a befektetőket.
Átláthatóság gyakorlása
A második és egyben legkritikusabb alapelv az átláthatóság. Tapasztalataim szerint az a legjobb, ha a befektetők és a fogadó kormányok világos, stabil szabályrendszerre építik az együttműködést. A nyíltság a fogadó ország részéről azt jeleni, hogy megteremteti a befektető cégek működéséhez szükséges jogállami kereteket, a befektető pedig belátja, hogy titkos átutalásokkal nem ér el eredményeket. Az embereknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy a külföldi befektetőknek milyen jogaik vannak, , ellenkező esetben a közhangulat könnyen a vállalkozás ellen fordulhat. Szolgáljon példával a hazám, Nigéria. Az olajvállalatok és a helyi közösségek között rosszul működő kapcsolatok a biztonságra fordítandó költségek ugrásszerű megemelkedéséhez vezettek.
Az átláthatóság még fontosabb, ha a bányászati engedély fejében a befektetők infrastrukturális és más fejlesztéseket valósítanak meg. Napjainkban kínai nagyvállalatok végeznek ilyen fejlesztéseket Afrikában, közülük néhányan a nyersanyagforrások biztosításának érdekében teszik ezt. Tekintetbe véve, hogy a kontinens évente 23 milliárd amerikai dollár hiánnyal küzd a fejlesztések területén e szektor támogatása kiemelten szükséges, de mindazonáltal tudomásul kell venni, hogy a nyersanyagért infrastruktúrafejlesztést vállaló beruházások nehezen díjazhatók. Az állampolgároknak át kell látniuk az ilyen szerződéseket, hogy a tények ismeretében ítélkezhessenek.
Érték hozzáadása
A harmadik alapelv egy értékteremtő láncolat kialakításának támogatása. A bányász cégeknek nem szabad nyers formában elszállítaniuk a természeti kincseket, azt gyarmatosításnak nevezik. Szükséges hát valamilyen érték-hozzáadó tevékenység folytatása, mert így munkaerő teremthető, új képességek fejlődhetnek ki és felélénkülhet a helyi fogyasztás is.
A bányászati szektor így más területek húzóágazatává válhat. Ha minden járulékos igényt helyi beszállítókkal fedeznek, ide értve a helyi élelmiszer termelőket, bányászokat, ruhagyártó cégeket és logisztikai vállalkozásokat, úgy a befektetés sokkal sikeresebb lehet.
Megfizetni, ami jár és helyesen cselekedni
A negyedik alapelv az adózási szabályok betartása és a korrupció mellőzése. A korrupció nemcsak visszataszító, hanem kontraproduktív is. A fejlődő országoknak adóbevételre van szükségük, hogy a pénzt lakosaik javára és fejlődésére fordítsák, ami hosszú távon javítja a befektetések megtérülését, de ehhez be kell fizetni az adókat. Nem képzelhetjük, hogy a napjainkban a Kongói Demokratikus Köztársaság területén folytatott bányászat mindössze 8 százalékot tesz ki az ország GDP-jéből.
Nem kell kenőpénzeket fizetni, ha üzletelni akarnak Afrikában. Egy jó barátom és mellesleg Afrika egyik legsikeresebb üzletembere Mo Ibrahim a 10 milliárd amerikai dollárt érő és 15 ország területén 20 millió előfizetőt ellátó Celtel mobil szolgáltató cégalapítója erre az élő példa.
Ez év júliusában az Egyesült Államok végre elfogadta azt a reform javaslatot, hogy az olaj, gáz és bányaipari cégeknek jelenteniük kell a külföldi államok számára megfizetett adóikat. Reméljük, más országok is meglépik majd ezt.
A Világbanknál bátorítjuk az országokat, hogy fogadják el a Bányászati Tevékenység Tisztaságáért Mozgalom (EITI) alapelveit. Ez lehetővé teszi, hogy közzétegyék bányászatból származó állami jövedelmeiket miközben vállalják, hogy a jövedelmek nagy részét az emberek javára fordítják. Mára 20 afrikai ország tagja a mozgalomnak.
Elkötelezettség a helyi közösségekkel szemben
Az ötödik alapelv a Vállalati Társadalmi Felelősségvállalás elképzelésén alapul és lényege, hogy a befektetés környezetében élő közösség érezze: a befektető törődik velük. Többen önök közül befektetési tervük részeként utakat, iskolákat és korházakat építenek, ami bátorító és rengeteg lehetőséget rejt magában a barátságos üzleti környezet kialakítására.
A munkások és a közösségek biztonságának megteremtése fontos része a tennivalóknak. A bányászati cégeknek meg kell felelniük a legkörültekintőbb biztonsági és környezetvédelmi szabványoknak. Ragaszkodni kell ezek betartásához. És így mindenki nyerhet.