2010-11-12
Ma lesz a polgármesteri hivatalban a misszió hivatalos fogadása. Fél tízkor kezdődik, kicsit késésben vagyunk, ezért a kórház előtt várakozó riksák közül választunk hármat, kettesével beülünk, próbáljuk elosztani a súlyokat, szegény riksások nincsenek hozzászokva az ilyen súlyú utasokhoz, a helyiek nagyon alacsonyak és vékony csontozatúak. Mezítláb dolgoznak, izmos vádlijukkal csak úgy szaporázzák előttünk, illetve szaporáznák, a dombra felfelé ki is kell szállnunk ,nem bírnak velünk. A polgármesteri hivatalhoz érve nagy tömeg fogad minket, a hivatal szépen feldíszítve virágokkal, szalagokkal, a magyar és a madagaszkári zászlóval. A kórus rákezd a magyar himnuszra, felismerhető lett a szöveg, a ritmus viszont kicsit gyors, de nagyon megható hallgatni! Előzetesen megkaptuk a madagaszkári himnusz szövegét, így azt mi is velük együtt énekeljük. Az Egészségügyi Regionális Igazgató köszöntője után mi következünk, a technika csődöt mond, így az előző este összerakott prezentációt nem tudjuk levetíteni, szóban mutatom be az AHUt és a missziót. A polgármesterasszony is üdvözli a missziót és tagjait, majd vetítés kezdődik, Olga októberi magyarországi látogatása során készült képekkel. Az emeleten koktél kezdődik, helyi specialitásokkal, békacombbal. Nagyon finom a tamarin-lé (láttuk gyümölcs formájában a piacon is, úgy elég riasztó külsejű, szőrös növény) az ananász és a mangódzsúz is. Délután a gyógyszertárba mentünk Dr. Claudine-nal, a helyi ÁNTSZ doktornőjével. Ez a gyógyszertár a legolcsóbb, viszont csak kedden és szerdán van nyitva. Megnézzük a kiszerelést, kiválasztjuk azokat, amire az elkövetkező hónapban nagy valószínűség szerint szükség lesz. Majd a bankba megyünk pénzt váltani, nagyon lassú a kiszolgálás, az ügyfélhívó rendszer úgy működik, hogy az újonnan érkezők lerakják a személyiüket/útlevelüket a sor végére. Legközelebb egybe fogjuk váltani a pénzt, egy óra alatt sikerült mindenkit kiszolgálni, ráadásul a dollárt nem is fogadják el, el kellett menni a pénzváltóba, ahol a 100 USD címletet is elfogadták. Dél és kettő között minden bezár, ez is francia örökség. A hivatalnokok, boltok így napi öt órát dolgoznak,9-12 és 14-16 között… Esti program a piac: banán, mangó,paradicsom, hagyma, súrolószivacs és egy nagy kosár a szerzemény. A vacsora a kórház kantinjában lesz, helyi specialitás a főzzünk-egybe-mindent-leves: tojás, szalámi, szalonna,kétféle sajt, tészta. Nem egy Jókai bableves, de meg lehet enni.
Dr. Imre rendel
2010-11-13
Reggel Olgával együtt megnézzük a piacot, minden hónapban szokott látogatást tenni, ellenőrizni, beszélgetni a termelőkkel. Minden nap van piac, ám a legnagyobb a szombati, ráadásul állítólag ez a legnagyobb egész Afrikában. Felállítottak egy 30 fős takarítóbrigádot is, az ő köszöntésükre is hivatalosak voltunk, kaptak szép fehér ruhát, sapkát, seprűt. Bemutatták őket a piacon, végig kellett kísérnünk őket. Alig győztünk árnyékba húzódni, nagyon égetett a nap. Szép lassan mindenki beszerzett szalmakalapot, hihetetlen mennyiségű szín, forma közül lehet válogatni. Közben kapjuk az értesítést, hogy egy magyar delegáció érkezik Antsirabéba, mindenképp találkozzunk a délután folyamán. Ebéd után elindulunk felfedezni a várost, elhaladunk a városi mocsár, a fürdő és számos jacaranda-fa mellett, majd elérkeztünk a vasútállomáshoz is, ahol találkozunk dr. Steier József és dr. Pekli József AHU-tagokkal valamint két másik magyarral, akik 10 napos madagaszkári látogatáson veszenek részt. Jólesik a melegben a THB (helyi sör), kicsit beszélgetünk, majd este újra találkozunk egy helyi étteremben. Ide négyen megyünk, Dr. Nóri és Virág fáradtak, így otthon maradnak, mi Dr. Judittal, Dr. Imrével és Gabival beszállunk az értünk küldött terepjáróba. Új kocsi, nincs még bejáratva, így a hátrahajtott ülés beszorul, negyed órás akcióval sem sikerül a helyére tenni, jót derülünk rajta. A hangulatra igazán nem lehet panasz, jókedvű a társaság! Az étteremben megkóstoljuk a helyi bort, de gyorsan visszatérünk a sörre, az sokkal finomabb. A hangulatos élő zene táncra csábít minket, majd azt vesszük észre, hogy a helyiek is kedvet kapnak, hiába, szombat este van! 11-kor hazaindulunk, jól telt a mai nap is, estére azonban elfáradunk, a meleg kiszívja az erőnket.
Dr. Judit a motorbalesetes fiuval
2010-11-14
Vasárnap van, nincs kötelező program, de az ötkor kelő nap nem hagy sokáig lustálkodni. Dr. Imre mindenképp templomba szeretne menni, de megígéri, hogy a radiocafés bejelentkezésre mindenképp hazaér, mi addig otthon pakolászunk, elmegyünk a piacra, mosunk, olvasunk stb. A főorvos úrral van találkozónk, aki végigvezet minket a kórházban, minden osztály külön épületben található. A betegek nem kapnak ellátást, így a hozzátartozók jönnek ebédet főzni, mosni rájuk. A kórház mögött van számukra fenntartott rész, itt a konyha és a mosoda is. Megbeszéljük, hogy a következő héttől délelőtt a rendelőkben dolgozunk, délután pedig a kórházban dolgozunk együtt a helyi orvosokkal. Dr. Judit a fül-orr-gégészeten, Dr. Nóri és Dr. Imre pedig a gyerekosztályon. A gyerekosztály vezetője nagyon készséges, angolul is beszél, így esetleg tolmács sem kell majd a közös munkához. Délután leltározunk, összevetjük, ki mit hozott, mit kell venni, este az éjjel-nappal nyitva tartó gyógyszertárba megyünk, hogy beszerezzünk minden lényeges gyógyszert. Kicsit akadozik a kiszolgálás, hiszen sok a páciens, a hozzátartozók mindent itt vesznek meg a kórházban fekvő betegeknek. Szemünk láttára pakolnak be egy dobozba minden, egy műtéthez szükséges felszerelést: tű, fecskendő, injekció, infúzió, infúziós szerelék, gyógyszerek. Itt addig nincs műtét, míg a hozzávalókat nem szerzi be a beteg. Hihetetlen! Az orvosi vény itt számla is egyben. Vannak azonban olyan hátrányos helyzetűek, akik a szociális asszisztens ajánlása nyomán nem kell fizetniük a gyógyszerért. A szerencséseknek pedig a munkáltatójuk kifizeti az orvosi ellátást, ők azonban nincsenek olyan sokan. Azt eddig is észrevettük, hogy a helyieknek nem erősségük a fejszámolás, mindent ellenőriznünk kell, ráadásul sokadszor még a régi pénzben számolnak, többször rá kell kérdezni. A gyógyszertárban is hosszú percekig tart az árak összeszámolása,mentségükre legyen mondva, mi egy nagy tételben vásároltunk, ez nagyon megzavarta őket. Az egységár sokszor nem is a dobozra, hanem egy szem gyógyszerre vonatkozik. Számunkra ez megdöbbentő, mint ahogy az is, hogy a cigarettát szálanként veszik, a mobilfeltöltést 100 forintonként…. Mi jómódban élünk ehhez képest, ezt otthon nem vesszük észre sajnos!
Látogatás a Regionális Egészségügyi Igazgatnál
2010-11-15
Első munkanap! Reggel a helyi ÁNTSZ-es Claudine 9-re várt minket, hogy az orvosi rendelők vezető orvosával találkozhassunk. A találkozó végül elmaradt, így a kórház melletti orvosi rendelőbementünk, hogy megkezdhessük a munkát. A helyi doktor először azt szerette volna, ha minden madagaszkári mellé beül egy-egy magyar orvos, végül kaptunk egy kis külön szobát, ahová kipakolhattuk a gyógyszereket és az eszközöket és megkezdődhetett a rendelés. Közben én a polgármesteri hivatalba voltam hivatalos, így az orvosokat és Virágot a rendelőben hagyva, leintettem gyorsan egy riksát és elindultunk. Furcsa érzés, hogy mi beszállunk egy másik ember húzta járműbe, de nekik ez a munkájuk, ami számukra bevételt hoz, így ellenérzésünket leküzdve használjuk ezt a fajta helyi közlekedési módszert. Mire visszaértem, nagy volt a sor, főleg kisgyermekek jöttek különfélepanaszokkal. A betegeknek van egy kis füzetük, melyet minden rendeléskor magukkal hoznak, megkönnyítve az orvos munkáját. A rendelésre várva pedig a nővérek a betegeknél súlyt és vérnyomást is mérnek, az adatokat szintén rögzítik a kis füzetecskébe. Nagy adminisztráció folyik, hiszen nem csak ide, hanem egy központi könyvbe és a misszió által kiadott ambuláns lapra is felvezetjük a fontos adatokat: név, kor, cím, nem, tünetek, diagnózis, terápia és gyógyszer. Az eredeti terv az volt, hogy délelőtt az orvosi rendelőben, délután pedig a kórházban dolgozunk. Dr. Judittal el is indultunk feltérképezni a fül-orr-gégészetet, ám a főorvos közölte velünk, hogy a helyi szakorvos éppen sztrájkol, így a látogatást el kell kicsit halasztanunk. Visszatérvén, a rendelőben ismét sok gyereket találtunk, akik főleg férgesek. A rendelőben nincs vizitdíj, viszont a gyógyszerekért nagyon sokat kell fizetni, nagyon örülnek tehát a magyar orvosoknak! A hely nem volt épp ideális, hiszen a három orvos, Gabi mint adminisztrátor, Virág és én mint tolmács, illetve egy malgas-francia tolmács és az egy-két beteg igen szűkösen fértünk csak el az apró teremben, volt viszont ágy, ahová fel tudtuk fektetni őket, ha szükség volt rá (Kongóban ilyen luxust nem engedhettünk meg magunknak!). A várakozó gyerekeknek Gabi lufit fújt fel, nagy volt az ujjongás! Kicsit nehézkesen indult a nap, de lassan beindul majd, kialakulnak a szokások, a helyiek is látják, hogy mit hogyan csinálunk, mire van szükségünk stb. A személyzetet is megvizsgáltuk, elég sok köztük a visszeres. Este ismét a kórház konyháját kóstoltuk meg, ma zöldséges rizs és zöldséges tészta volt a menü.
Dr. Judit orvosi vizsgálat közben
2010-11-16
Ma reggel végre sikerült találkozni a rendelők vezető orvosával, nagyon kedvesen fogadott minket. Elmondta, hogy határozatlan ideig minden orvos sztrájkol, így jelenleg mi nyújtjuk az egyedüli orvosi ellátást itt. Egy kezdő orvos fizetése 30 000 Ft, ennek harmada elmegy a számlák kifizetésére, másik harmada a bérleti díjakra (sokan nem saját lakásban élnek), ezen szeretnének változtatni a nyomásgyakorlással. Két helyen kezdtünk dolgozni, a gyerekeket Dr. Imréhez, míg a felnőtteket Dr. Nórihoz és Dr. Judithoz irányítottuk. Gabi Dr. Imre mellett maradt, hogy a várakozó gyerekekkel foglalkozhasson, játszhasson, mi hárman Dr. Judittal és Dr. Nórival átmentünk a felnőtt rendelésre. Egy nagyon kedves nővér volt a segítségünkre, mert csak kevesen beszélnek franciául. Első betegünk egy súlyos szívbeteg asszony volt, a tüdeje is sípolt szegénynek, mindenképpen kórházban lenne a helye, de a gyógyszereket nem valószínű, hogy meg tudja majd venni. Egyébként sok ízületi, lumbágós, férges betegünk volt, a legszomorúbb egy 25 éves nő esete, akinek nyirokcsomó duzzanata volt, Dr. Nóri szerint őt otthon is nehezen lehetne meggyógyítani, annyira drága a gyógyszer. Nagyon megijedt szegény, amikor felfektették az ágyra, azt hitte, meg fogják műteni. 3 gyerek anyukája, nagyon lefogyva, nincs túl sok hátra szegénynek. Nagyon megrendítő. Dr. Judit műtött is, egy fiatal lány szeméből az árpát távolította el. A betegek fogai egyébként rendkívül elhanyagoltak, a fogászat nagyon sokba kerül. Délben szünetet tartottunk, a helyi személyzet nagyon figyelte az órát, itt az ebédidő szent dolog. Meglepődve tapasztaltam, hogy a betegek is tudomásul veszik ezt, a rendelőből kilépve senkit nem láttunk, Kongóban senki nem mozdult, megvárták, míg visszatérünk az ebédről. Fél órára hazamentünk, kicsit pihentünk, elfáradtunk egy kicsit. Délután már nagy sor várt minket is és a gyerekrendelést is, ahol Gabi játszott velük. Csak az játszhatott, aki előzetesen kezet mosott a betadinos vízben. Néhányuknál eltört a mécses, ám mindig megvigasztalódtak, mikor cukorkával kecsegtették őket. A kongói misszióval összehasonlítva az is különbség, hogy nagyon kevés a férfi beteg. Ott ők voltak az első pácienseink, itt egész nap három férfit láttunk el, ők komoly betegek voltak. Szívpanaszokkal, lázzal. Este a szokásos piacozás, majd vacsora spenótos zebuhússal, rizzsel, paradicsomsalátával. Este 8-kor már mindenki ágyban volt.
Kényszerpihenő
2010-11-17
Az alkotmányról szóló szavazás miatt a mai nap szünnap,így a rendelők is zárva vannak. Előzetes megbeszélés alapján ma egész nap a kórházban leszünk. Kiderült azonban, hogy közben minden orvos csatlakozott a sztrájkhoz, így reggel a gyors vizit után minden orvos elhagyja a kórházat. A fül-orr-gégészt még pont elcsípjük, a sztrájk befejeztével szívesen látja majd Dr. Juditot a közös munkára. A gyerekosztályon a vizit végére értünk oda, a doktornő nagyon sietett, hiszen maa szünnap van, holnap reggel várja majd a magyar orvosokat egy közös vizitre. Orvos nélkül nem tartózkodhatunk a kórházban, így a gyors kórházi látogatást leszámítva szünnap.Gabi gyengélkedett, rossz volt a gyomra, én megfáztam, hőemelkedésem volt, így mi otthon maradtunk, míg a többiek egy kicsit kirándultak a környéken.Délután kaptuk a hírt, hogy a fővárosban katonai puccs történt, gyorsan felhívtam az Antananarivóban élő Évát, akivel megérkezésünkkor ismerkedtünk meg, megnyugtatott, hogy csak néhány tábornok és ezredes akciójáról van szó, akik meg szeretnék szüntetni az ideiglenes kormányt és bojkottálni a referendumot. A puccs célja az ideiglenes kormány imázsának tönkretétele a nemzetközi közvélemény előtt. Antsirabéban semmi jelét nem tapasztaltuk a fővárosban történteknek, ha csak azt nem, hogy ma kicsit hamarabb kaptuk a vacsorát, hiszen mindenki a 7 órás hírekre volt kíváncsi a referendummal kapcsolatban. Sötétedés után eddig sem mentünk az utcára, ezentúl még jobban figyelünk,ahogy arra is, hogy a hivatalos papírjaink mindig velünk legyenek. A mai szünnap után várjuk a holnapi munkát, biztos rengeteg beteg jön majd, hiszen nem úgy tűnik, hogy a helyiek sztrájkja hamar véget ér.
Kórház előtt Antsirabben