Abeer Faruk törökülésben ül a sátra előtt. Egy kisebb transzparens fekszik előtte, rajta a felirat „Mubarak takarodj!”, felette lobog az egyiptomi zászló. A harminc éves ügyvédnő, Lenin-sapkája alá gyűrt hajfürtökkel, immár mintegy két hete táborozik a Tahrir téren. A mögötte lévő sátorban egy elsősegélycsomag fekszik, a férje orvos és vészhelyzetben az ő sátruk a traumatológia.
A körben mindenhol sebesülteket és halottakat ábrázoló képek lógnak, a január 25.-i, időközben a Nílusi Lázadásnak elnevezett forradalomnak máris sok mártírja van és a rendőrség és a hadsereg így legalább szembesülhet a halott demonstrálókkal.
Ma nem fenyeget veszély. A Tahrir tér most ünnepli kéthetes jubileumát és már koradélután tele van. „Nézzétek, egyre többen leszünk!”, mondta Abeer Farouk, „Nem tarthat már sokáig, egyszer ez is véget ér.” állítja. A popcorn és zászlókészítés ellenére érezhető: nem mehet ez már így sokáig. Az emberek frusztráltak.
Az egyiptomiak máshogy látják a jövőt
„Azért aggódom, vajon lesz-e még újra normális életünk.” mondta May Sabri „Hagyják, hogy itt tüntessünk, de semmit sem befolyásol, amit teszünk.” Több aggasztó jel is arra utal, hogy a Tahrir tér lassan inkább turistalátványossággá változik.
Miután a héten az egyiptomi kormányt többször felszólították, hogy hagyjon fel az ország más részein folytatott, forradalomellenes gyűlöletkampányával és a feltüzelt biztonsági erők bevetésével, megváltoztatták a stratégiájukat: békén hagyják a tüntetőket, az élet pedig megszakítás nélkül folyik tovább, az egyiptomiak előtt pedig a fiatal forradalmárokétól eltérő jövőkép lebeg.
Felvonulás az elnöki palotánál
Napok óta tart a vita arról, hogy érdemes lenne-e a tüntetéseket áthelyezni a nyílt utcára: „Ha Mubarak nem hall minket, nekünk kell hozzá közelebb mennünk.” így Rashid. Egy, az elnöki palotához tartó felvonulást terveznek. Ez nem nevezhető kockázatmentes vállalkozásnak „Ha el akarjuk hagyni a teret a hadseregnek be kell avatkoznia. Végül is azért állnak ott, hogy visszatartsanak minket.” vélekedik Zaina Malik, egy mérnöknő, aki majdnem minden nap kint van.
Az is veszélyes, ha egyszerre túl sok tüntető hagyja el a teret, ugyanis hétfő éjjel a hadsereg ismét megpróbálta eltávolítani a térről a demonstrálókat. Ekkor azonban vissza kellett vonulniuk, ugyanis az emberek a tankok elé feküdtek, hogy megakadályozzák a térre való bejutásukat.
Berliner Zeitung, 08.02.2011
Julia Gerlach írását magyarra fordította Paukovics Tamás